2013. december 15., vasárnap

Epilógus

Nico R. szemszög
- Komolyan kirúgtad Leenát? - förmedtem Rossra.
- Miatta estél ki! Ilyennek nincs helye a csapatban! - magyarázott fennhangon.
- Az elejétől fogva utáltad! Vártad, hogy mikor követ végre el hibát, hogy azonnal elküldhesd! Csak azt nem értem, hogy akkor miért ő kapta meg a munkát? - ordibáltam idegesen.
- Mint tudod szavazás volt, én voltam az egyetlen, aki ellene voksolt. Szerintem, továbbra sincs helye nőknek a technikai sportokban - kiabált már ő is.
- Most megyek, nincs miről beszélnünk, amíg nem veszed vissza Leenát. - mondtam halkan, szomorúan.
Ahogy elindultam, egy Lotus szerelő rohamozott meg.
- Kimi küldött! Azt üzeni, hogy menj azonnal a legközelebbi kórházba, őt Huovinen hívta, Vettel személyi edzője! - hadarta.
Amint végzett az üzenet átadásával, az autómhoz rohantam és a kórház felé kezdtem száguldani.

Kimi szemszög
Huovinen a frászt hozta rám ezzel a kórház dologgal. Semmi részletet nem közölt csak, hogy siessek, mert nagy baj van. Idegesen rontottam be a kórházba, ahol a húgom után érdeklődtem, de nem tudtak róla semmit a recepción, viszont Heikki odajött hozzám, elmesélte, ami történt és, hogy éppen a húgom életéért küzdenek. Azonnal gyilkos düh támadt bennem Brawn ellen. Huovinen azonban leállított, mondván most Leena mellett a helyem. Hamarosan befutott Rosberg is, akinek szintén elmesélte, amit tud. Ketten épp azt tervezgettük, hogy hogyan kéne levezetni a dühünket Brawnon, amikor az orvos sajnálkozó pillantásokkal elhagyta a műtőt, és elmondta, amit már úgyis sejtettünk, mégis rettenetesen szíven ütött.
- A hölgy túl sok vért vesztett. Már nem tudtuk megmenteni. Én a szívének, már csak utolsó, gyenge dobbanásait hallottam. Eddig az újraélesztésével próbálkoztunk, de nem ment. Nem tudnak esetleg valami betegségről, ami ezt gátolhatta? - kérdezte, mintha ez bármit is számított volna.
- Nem. - válaszoltuk mind sorban, kivéve az orvos után pár másodperccel érkezett Dora.
- Én igen. - felelte zokogva. - Súlyos szívbeteg volt...csak nem szedett semmit...nem járt kezelésre...és nem feküdt kés alá. Már amúgy sem volt neki sok hátra.
- Erről én miért nem tudtam? - ennyit sikerült kinyögnöm, majd könnyeimmel küszködve kirohantam az épületből, nem akartam, hogy sírni lássanak, még Eveliina sem, aki Dorával együtt érkezett.

Sebastian szemszög
A mentősök kiérkezése után, már a kórházban találtam magam. Heikki leültetett egy székre, én meg továbbra is mint egy élőhalott csak néztem ki a fejemből. Érkezett Kimi és Nico is, de fel sem fogtam igazából, hogy mi történt körülöttem. Aztán jött az orvos és olyanokat közölt, amit én már amúgy is tudtam. Semmi különösebb reakciót nem váltott ki belőlem, amit mondott. Csak ültem, és bámultam ki a fejemből. Amit Dora mondott, meghökkenthetett volna, de csak néztem tovább a semmit.
Így ment ez az elkövetkezendő napokban is. Mint egy robot, automatikusan tettem a dolgom, de semmi másra nem voltam képes. Kimi azonnal Finnországba repült, hogy személyesen közölje a hírt a családdal. Dora elintézte a temetést, ami három nap múlva lesz. Igyekszek magamon erőt venni, hogy elmenjek, de egyelőre vesztésre állok.

Paula szemszög
Kimi autója már vasárnap este leparkolt a házunk előtt, pont mielőtt Ramiék indultak volna. Boldogan futottam ki egy vékony kabátot magamra kapva, hiszen mindhárom gyerekem ritkán van egyszerre itthon. Kimi beállt a garázsba, és csak két ajtó nyílt a kocsin. Helyesebben csak én hittem azt, hogy Kimi állt be, mivel leendő menyem szállt ki a sofőrülésről. Nagyon rossz érzésem támadt, és ezen fiam arckifejezése csak rontott.
- Anya, nem is tudom, hogy kezdjem...
- Mi történt Leenával? - kérdeztem kétségbeesve.
- Már nincs köztünk - közölte Liina szipogva.
Hirtelen fel sem fogtam a szavait. Amint eljutott a tudatomig, kitört belőlem a sírás. Kimi átölelt, majd hallottam, hogy Ramiék jöttek utánam üdvözölni az érkezőket. Eveliina velük is közölte a hírt, és részletezni is kezdte a dolgokat. Ezeket én nem akartam hallani, egyelőre nem, ezért fiamat eltolva a szobámba mentem és csak sírtam és sírtam.
Ross szemszög
Valaki hangosan dörömbölt az ajtómon, majd mikor kiabálni is kezdett, rájöttem, hogy Nico az. Nem mondtam semmit, de hamar rájött, hogy nyitva van az ajtó, így berontott és magából kikelve össze-vissza kezdett ordibálni.
- Minden a te hibád! Miattad halt meg! Pedig valameddig még élhetett volna! Egy kedves, okos lány volt! Te vetted el az életét! Gyilkos!
- Nico, te mégis miről beszélsz? - kérdeztem higgadtan.
- Leenáról! Felvágta az ereit miattad! - rogyott le az ágyra mellém.
- Hogy mit csinált?
- Jól hallottad! - pattant fel mellőlem, majd elviharzott.
Magamra hagyott az önmarcangoló gondolataimmal. Az a kedves lány miattam halt meg? Istenem, mit tettem?!

Rövidhír: Eltemették a versenymérnöklányt
"Matleena Räikkönen temetésén rengetegen megjelentek, annak ellenére, hogy a média tudta nélkül zajlott. Legalábbis ezt állítja egy jelenlévő. Szűk családi körben szerették volna végső útjára kísérni a finn lányt, mint anno Matival, az édesapjával is tették, de ezúttal ez nem sikerült. Bár egy korábbi nyilatkozata szerint sok barátja nem volt, mégis rengetegen szerették a szerény mérnököt. Szinte a Forma-1 összes pilótája és rengeteg szerelője is jelen volt. Egyes pletykák szerint súlyos szívbeteg volt és ez okozta a halálát. Mások öngyilkosságról beszélnek. Bármi is történt, béke poraira!"



Ennyi lett volna! Mint a cikk címéből is látszik, Leenának sikerült elérnie célját, bár csak halála után, de végre nem Kimi húgaként írtak róla! :D A rész összevisszasága a szereplők lelki állapotát tükrözi, nem véletlenül lett kavalkád. ;) A betegség pedig irreálisnak tűnhet, de direkt nem gondolt rá sosem Leena, igyekezett tudomást sem venni róla, pedig régen kiderült már.
Bár nem Happy enddel végződő történet, azért remélem, tetszett és pár ember hagy itt néhány sort legalább a legvégén! Ha nem, akkor is mindenkinek köszönöm, aki velem volt. <3
Akinek még nincs elege Kimiből, na meg belőlem az olvassa az új történetemet! (Link oldalt.) :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése