2013. november 11., hétfő

27.rész

Újra összezavarodva

A késő délutánt Sebbel töltöttem. Nem csináltunk semmi extrát, csak beszélgettünk, megnéztünk egy filmet, majd mindkettőnknek indulnia kellett csapata megbeszélésre, így együtt mentünk a pályára, helyesebben Vettel elvitt a hatalmas Infinitivel.
Semmi különös nem hangzott el nálunk, nem tudom, hogy van ez a Red Bullnál, de itt csak unalmas sablonszövegek hangzanak el ilyenkor - ezért volt úgy, hogy csak holnap érkezek. Hamar végeztünk is, majd Nico vitt vissza a hotelhez. Hamilton nagyon lelkesen próbálkozott, de egy kétségbeesett pillantás hatására Rosberg kimentett arra hivatkozva, hogy szeretne tisztázni pár dolgot az autó beállításaival kapcsolatban.
Este nem sokáig voltam ébren, egy kis neten játszás után már el is aludtam.
Másnap reggel eső fogadott minket a pályán, ami nem is nagy baj, hiszen így az összes itt használható gumitípust kipróbálhattuk, mivel a végére a slick gumik is felkerültek.
Nico a kilencedik helyen zárt, ami nem a legjobb eredmény, de egy tét nélküli adatgyűjtésnek tökéletes.
A délutáni második szabadedzésen már szikrázó napsütés fogadta a mezőnyt. Így végre sor kerülhetett az új elemek tesztelésére, de nem tűnt úgy, hogy sokat érnének. Nico Lewis mögött a hetedik helyen zárt.
Késő délután és este azon vitatkoztunk, hogy melyik elemeket vessük be holnap, és melyikeket ne. Végül az új elemeket pártolók kerekedtek felül, így a legtöbb fejlesztést bevetjük holnap és vasárnap is.
Ezúttal nem menekülhettem Lewistól, mivel Nicónak korábban el kellett mennie.
- Gyere, Leenácska, szívesen elviszlek! - terelt a Mercedes felé.
- Kár, hogy nem megyek veled szívesen. - mosolyogtam negédesen.
- Ez most szíven ütött. - játszott rá a "szerepére". - Amúgy akkor ki fog a hotelhez vinni?
- Biztos lenne valaki a csapatból. - kacsintottam, majd nem húztam tovább az időt. - Menjünk, na!
- Jó döntés.
Az úton a három szabad hetünkről beszélgettünk. Persze a vetteles részt kihagytam, de azon kívül beszámoltam neki a buliról, a Dorával való "mosolyszünetről" - persze kiváltó okáról továbbra sem - és az unokaöcséimmel töltött időről. Ő beszélt a Nicole-lal szembeni kételyeiről: szeretik egymást, de egyik pillanatban hatalmas a szerelem, a másikban meg leordítják egymás fejét. Arról is beszámolt, hogy Rosberggel újra a régi a barátságuk, aminek nagyon örültem, hiszen miattam vesztek össze. Csodálkoztam, hogy erről Nico nem is mesélt. A hotelbe visszaérve egy gyors zuhany után le is feküdtem, mivel eléggé elfáradtam, csak tudnám, mitől, hiszen fárasztó munkát nem is végeztem. Szinte azonnal el is aludtam, pedig még csak kilenc múlt pár perccel.
Egészen addig zavartalanul aludtam, amíg valaki nem kezdett az ajtómon kopogni. Beletelt egy kis időbe, mire kitisztult a szemem és le tudtam olvasni az időt. Egy óra...fantasztikus, de ki lehet az ilyenkor? Nagy nehezen rávettem magam, hogy elhagyjam a meleg ágyat.
- Leena, kérlek bocsáss meg! - lépett be az alkoholtól bűzlő Dora.
- Nem hinném, hogy ezt most kéne megbeszélnünk. - feleltem, de félreálltam az ajtóból, hogy be tudjon támolyogni.
Szó szerint ledőlt az ágyra, én meg beszélni kezdtem:
- Figyelj, szerintem hagyjuk ezt a dolgot, már nem haragszok! Most pedig zuhanyozz meg, aztán feküdj le!
Válasz nem érkezett, és a légzéséből kiderült, hogy elaludt. Felkelteni esélyem sem volt, így csak arrébb toltam, hogy elférjek mellette, majd visszafeküdtem, de nem bírtam visszaaludni, csak mászkáltam, ittam, megéheztem, úgyhogy rendeltem kaját, végül öt óra körül elnyomott az álom. Nem sokkal utána ébresztett a telefonom, mivel pontosan hétkor találkozunk Nicóval.
Dora még javában aludt, amikor kiléptem az ajtón, de hagytam neki levelet, melyben leírtam éjszakai érkezését, mivel nem valószínű, hogy emlékezni fog rá, a szobakulcsot, pedig az éjjeliszekrényre tettem.
- Helló, Leena! - mosolygott Nico. - Nem adod le a kulcsod a portán? Tudod, itt kötelező. - próbált nagyon okosnak tűnni.
- Szia, Nico! Nos, nem igazán, mert Dora a szobámban alszik.
- Nem úgy volt, hogy épp rosszban vagytok? - kérdezte, miközben elhagytuk az épületet.
- Úgy volt, de tegnap éjszaka beállított hozzám részegen. Egy mondat után ledőlt az ágyra, és elaludt. Azóta nem kelt fel, szóval ott hagytam.
- Egyáltalán hogy talált el a szobádig? - nevetett Nico.
- Fogalmam sincs, de az biztos, hogy most majd' elalszok miatta. - ásítottam.
- Csak aztán nehogy te legyél korai halálom okozója. - hitte magát nagyon viccesnek.
- Nagy probléma, ha ezt a poént most nem értékelem?
- Nem kötelező. - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját.
Az úton csendben ültünk. Véleményem szerint egy kicsit megsértődhetett. Az autóból kiszállva én törtem meg a csendet.
- Figyelj, ne haragudj, hogy nem nevettem halálra magam, de belegondoltam, hogy...
- Nem haragszok, hanem egy fontos dolgon gondolkoztam. - mosolygott rám.
- És miért jöttünk ilyen korán?
- Csak szerettem volna egy kicsit kettesben lenni veled, már pár hete csakis a munkáról beszélgetünk, szeretnék ezen változtatni. - válaszolt miután beléptünk a pihenőjébe.
- Ugye nem Kimi kért meg az állapotom felmérésére. - kezdtem gyanakodni.
- Nem, miért tett volna ilyet?
- Elmondtam neki, hogy milyen érzések kavarognak bennem mostanában, de próbálok nem foglalkozni velük, egész jól megy. - próbáltam ezt a beszélgetést rövidre zárni, de ezt a vermet túl mélyre ástam magamnak.
- Milyen érzésekről is beszélgetünk? - nézett komolyan, érdeklődve.
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy! Kiminek is csak nehezen tudtam ezeket elmondani. Kérlek, beszélgessünk valami másról!
- Hát, jó. Miről szeretnél?
- Kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e neked valaki vagy titokban van-e valakid? - hoztam fel egy témát, ami minél messzebb sodorja tőlem a beszélgetés folyamát.
- Barátnőm nincs, de tetszik egy lány, akinél esélyem sem lehet.
- Szerintem bármelyik lánynál lehet esélyed, ne írd le magad! Jól nézel ki, rendes vagy, bár a poénjaid kicsit morbidak például ez a halálod okozója dolog, sikeres vagy, hiszen a Forma-1-be bekerülni nagyon nehéz és a legtöbb lánynál az sem hátrány, hogy sokat keresel. - tartottam önbizalom növelő "kiselőadást".
Nico egy ideig csak bámult maga elé, aztán mélyen a szemembe nézett, és ajkai vészesen közeledtek az enyémek felé. Hirtelen leblokkoltam, és elfordulni sem tudtam, majd megéreztem puha száját a enyémen. Automatikusan elnyíltak ajkaim, és viszonoztam a csókját, de ez csak egy rövid ideig tartott, aztán sikerült elhúzódnom.
- Nekem ez nem megy! - mondtam idegesen, majd kirohantam a pihenőből.
Nem tudtam, kihez mehetnék, mivel Kimi biztos, nincs még itt, amúgy sem akarom zavarni. Hagy legyenek kettesben Eveliinával. Hamilton is megfordult a fejemben, de aztán eszembe jutott Sebi. El is mentem a Red Bullhoz, de Vettelt nem találtam sehol sem.
Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a Mercedeshez, és elbújok a női mosdóban. Tisztában voltam vele, hogy ez nagyon gyerekes, de ennyi telt tőlem.
Egészen tízig ott ücsörögtem, amikor is hívott Seb, hogy hallotta, hogy kerestem. Mondtam neki, hogy már tárgytalan, mivel pár perc múlva kezdődik az utolsó, 3. szabadedzés előtti utolsó csapatmegbeszélésünk. Egyébként nagyon nem akartam elmenni rá, de alkalmazottként kötelezettségeim vannak.
Igazából semmi különös nem történt, viszont az mindenkinek feltűnt, hogy nem ültünk egymás mellett, de nem szóltak semmit.
A rádióbeszélgetéseink sem árultak el semmit, ugyanolyanok voltam, mint máskor.
Az utolsó edzésen Nico csak a tizenegyedik helyen végzett, viszont mi - a többiekkel ellentétben - a versenyre és nem az időmérőre készültünk, hiszen az autónk tempója egy körön jó, de a versenytávon valami nem kóser.
Az egykörös tempónk tökéletesnek bizonyult, hiszen a pole-ból Nico indulhat, mögüle pedig Lewis a holnapi futamon. Sebi harmadik, Kimi pedig negyedik helyen zárt, ami számomra felhőtlen örömre adhatna okot, de Nico csókja nem hagyott nyugodni.

Hétvégén nem voltam gépnél, és írni sem volt igazán kedvem, de ma reggel befejeztem a részt, ami remélem, tetszett! :)
Viszont az utolsó részre minimum két hetet kell várni, mivel hosszabb is lesz, mint a legtöbb és időm sem tudom, hogy mennyi lesz. :/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése