2013. november 2., szombat

26.rész

Békülés

A harmadik felvigyázós napom gyorsan eltelt. Egész nap játszottunk, tíztől Kimi is beszállt. Úgy döntött, hogy megvár engem, hiszen háromra várhatóak Ramiék, és a mai megbeszélésre már úgysem érne oda, így együtt mehetünk, és legalább nyugodtan megbeszélhetjük a dolgokat. Még szerencse, hogy a Lotusnál nagy szabadságot kap, különben már rég minimum fizetésmegvonást kapna, bár lényegében azt kap is, csak nem úgy, ahogy nálunk csinálnánk, na, meg a Lotus részéről tudtommal ez nem is szándékos, és nem csak Kimi fizetése késik.
Anyát nem kellett már ápolni, sokkal jobban érezte magát, de sütni és főzni nem hagytam, volt még a tegnapi ételből. Amúgy is ráfért a pihenés, és így az unokáival is tudott délelőtt foglalkozni. Délután pedig apa sírjához is kilátogattunk együtt.
Mire visszaértünk, már bátyám és sógornőm vártak ránk. Titus és Juustu megígértették velem, hogy mikor legközelebb jövök haza, akkor is együtt töltünk pár napot. Mondjuk nagyon nem kellett győzködniük, hiszen én is jól éreztem magam, sokkal jobban mintha egyedül ücsörögtem volna a szobámban, egy mindenféle hülyeségen kattogó aggyal.
A repülőút elején Kimivel csak ültünk egymás mellett, vártuk, hogy a másik megszólaljon. Egyikünk sem az a beszélgetést kezdeményező fajta, de mivel én voltam a sértett, rákényszerült az első mondat kinyögésére, ami szerintem tök rosszra sikerült.
- Jó ötletnek tűnt. - kezdte a mentegetőzést.
- Kár, hogy én nem így gondolom. - fordultam el. - Egyébként nem úgy volt, hogy erre a futamra már Eveliina is jön?
- De, csak most szerettem volna veled négyszemközt beszélni. Amúgy egy későbbi géppel jönnek Dorával.
- Dora minek jön? - vetettem oda félvállról.
- Mert meghívtad, ha nem rémlene.
- Haragszok rá, ha nem rémlene. Amúgy visszatérve az eredeti témára, nagyon nem volt jó ötlet.
- Leena, kérlek, ne haragudj! Sajnálom, hogy mindig beleszólok az életedbe, de a kishúgom vagy , és annyira rossz látni, hogy nem vagy boldog, sőt...- nem fejezte be a mondatot, de talán jobb is, mert nem akartam tudni, hogy milyennek tűnhetek kívülről. - Mióta nem vagytok együtt Hülkenberggel, olyan hullámzó a viselkedésed. Egyszer azt hiszem, hogy végre minden rendben, aztán a következő napon meg megint Emokirálynő vagy. Miért van ez?
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy egy részem meg akar bocsátani Nicónak, egy másik részem össze akar jönni Sebbel, aztán meg közbe szól a harmadik részem mondván nem kell neked pasi, mert csak több gondom lesz, és végül a negyedik részem, ami már gyereket akar a férjétől, ami nincs. - foglaltam össze a bennem dúló harcokat, olyan érzéseket megfogalmazva, amiket eddig még csak magamnak sem vallottam be.
Kimi nem felelt semmit, csak magához húzott, és átölelt, én is megöleltem, majd elsírtam magam. Nem tudom, hogy mi történhetett, de a következő emlékem, hogy bátyám ébresztget, mert megérkeztünk. Valószínűleg álomba sírtam magam.
- Mennyit aludtam? - kérdeztem már leszállás közben.
- Nem sokat. Inkább sírtál, de végre elmondtad valakinek. - mosolygott még egy utolsót, mielőtt a fotósok számára felvette volna az Iceman image-ét. - Amúgy válaszd Sebet, ő feleségül vesz, és csinál neked gyereket is! - mondta nagyon okosnak képzelve magát, majd csúnyán néztem rá. ezért hozzátette: - Csak vicceltem, mostantól igyekszek nem belepiszkálni a dolgaidba.
- Jól teszed, mert még egyszer nem bocsátok meg. - céloztam arra, hogy már nem haragszok rá.
- Más téma, jól tudom, hogy nem egy szállodában leszünk?
- Igen, szóval fogok egy taxit. Szia! - egy gyors ölelés után magára is hagytam.
A hotelbe lépve már meg sem lepődtem, hogy összefutottunk Hamiltonnal. Valahogy mindig rosszkor van rossz helyen.
- Hello, Leenácska! - köszöntött lelkesen.
- Szia, Hamcsi! - mosolyogtam én is, mert elég nevetségesen festett, ahogy át akart ölelni, én meg elhúzódtam.
- Hosszú volt ez a három hét nélküled, mi újság? - folytatta tudomást sem véve visszautasító magatartásomról.
- Jól vagyok, bár értékelném, ha engednéd, hogy átvegyem a kulcsomat, és felmenjek a szobámba. - tettem enyhe célzást arra, hogy álljon félre.
- Oké, de úgysem tudsz egész hétvégén elkerülni, végig kisérteni foglak! - mondta olyan hangsúllyal, mint a gagyi filmekben vagy inkább mesékben a gonosz.
- Jól van, csak hagyj egy kicsit pihenni, mielőtt halálra idegesítesz! - kacsintottam, majd elsétáltam mellette a portás felé.
A cuccaimat ledobáltam a földre, majd írtam egy SMS-t Sebnek, hogyha ideért írjon, mert szeretnék beszélni vele személyesen. Igazából azt sem tudtam, hogy mit akarok tőle csak  beszélgetni akartam valakivel, aki Lewisszal ellentétben nem idegesít fel és Kimivel ellentétben nem akarja megmondani, hogy mit csináljak. Gyorsan jött is a válasz, hogy most érkezett meg Barcelonába. Adjam meg a címet, és már jön is!
Elküldtem neki a kívánt információt, majd szétnéztem egy kicsit a neten. Találtam is az érkezésünkről egy képet. Jó hamar feltöltötték, és egy rövid cikk is volt hozzá. Annyiról szólt, hogy Kimit sikerült lekapni mosolyogva, de mivel velem volt, így nem annyira szörnyű a dolog, mert tudják, hogy szereti a családját, és előttünk nem olyan "fagyos".

Tudom, hogy kicsit unalmas volt a múltkori rész, de szerettem volna a "végjáték" előtt egy kis családi idill képében - késleltető mozzanattal - húzni az időt. Most pedig jelentem: az "endgame" most már tényleg elkezdődött! :)
Köszönöm az előző résznél a sok pipát, és a két hozzászólónak külön köszönet (természetesen válaszoltam is nekik)! <3

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Már nagyon nagyon nagyon várom a következő részt!
    Kíváncsi vagyok mi az a ( a te szavaiddal élve) ,,végjáték"!
    Ölel: amy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Kb. annyit jelent, hogy még két rész van hátra. (Legalábbis az első évadból, második még nem tudom, hogy lesz-e.)
      A hétvégén szeretném hozni, szóval nem kell már olyan sokat várni! :D
      Puszi!

      Törlés