2013. augusztus 21., szerda

22.rész

Elbeszélgetés


Nem mondhatni, hogy vártam volna a csütörtököt, mert mindenképp emberek közé kellett mennem, és eléggé elhanyagoltam magamat a héten. Konkréten úgy néztem ki, mint egy negyvenéves. Legalább egy kiló festéket felvittem az arcomra, ami mögé szinte el is bújhattam.
- Matleena Kedves, hogy nézel te ki? - jött hozzám Hamilton, aki elsőként vett észre a csapatból.
- Lewis, kérlek, hagyj most békén, nincs kedvem semmihez a munkán kívül! - fordultam el, de ez őt semmiben sem akadályozta meg, újra előttem termett.
- Mi a baj? - kérdezte komolyan.
- Semmi. - motyogtam magam elé.
- Figyelj, bennem megbízhatsz! Tudom, nem épp egy rendes embernek ismertél meg, de én nagyon bírlak, és nem szeretem látni az Emokirálynőt, ahogy Vettel hív.
- Fasza, szóval az egész héten én voltam a téma köztetek? Nincs jobb dolgotok, mint velem foglalkozni? - a második kérdést már kiabáltam, erre elég sokan rám néztek, de ez most az egyszer nem tudott érdekelni. Ami azonban nagyon is érdekelt, hogy a hangomra Rosberg is előkerült, de nem a várt témáról kezdett beszélni.
- Leena, mi szeretünk téged, a barátaid vagyunk, egyesek többet is éreznek irántad, de most nem ez a lényeg. Azért voltál te a téma, mert aggódtunk érted. Elő sem bújtál a szobádból, semmire sem reagáltál, mégis mire kellett volna gondolnunk? - nézett mélyen, komolyan a szemembe.
- Arra, hogy senkivel sem akarok beszélni, egy kis egyedüllétre van szükségem! - álltam a tekintetét, pedig ilyenkor rendes esetben már lesütöttem volna a szemem.
- Mi ennél sokkal rosszabbra gondoltunk. Van fogalmad róla, hogy édesanyád mennyire aggódik érted? - folytatta Hamilton.
- Elmondtátok neki?
- Nem. A bátyádat hívta fel, hogy miért nem veszed fel a telefont. Kimi próbálta megnyugtatni, hogy minden rendben, meg hogy biztos csak nem hallottad, de Paula nem hitt neki, ezért elmondta neki, hogy igazából fogalma sincs, hogy mi van veled, egyszerűen bezárkóztál. Anyukátok mondta, hogy egyszer már volt ilyesmi, még kiskorodban, de nem tudtak mit tenni, meg kellett várni, amíg magadtól helyre jöttél. - válaszolt Lewis.
- Ez több mint tíz éve volt, és ugyan nem tudom, akkor mi lehetett a kiváltó ok, de attól tartok, most hiába várunk arra, hogy magadtól kikupálódj... - gondolkozott el Nico.
- Törődjetek a magatok dolgával! - néztem rájuk hidegen, majd Rosberggel végre elindultunk a pályabejárásra.
A nap hátralévő részében mindenkivel csak szakmai dolgokról voltam hajlandó beszélni, nem volt ez másképp pénteken sem, de szombaton a harmadik szabadedzés és az időmérő között elkapott Sebastian.
- Leena, van pár perced? Beszélgessünk kicsit! - fogta meg a karom.
- Épp sietek, Seb. - húzódtam el tőle.
- Kiminek is ugyanezt mondtad tegnap és Hülkenbergnek is.
- Mert ez az igazság. - indultam volna el, de nem engedett.
- Még a pilóták sem annyira elfoglaltak, mint te. De vegyük úgy, hogy hiszek neked, viszont este átmegyünk Kimivel, és szépen megbeszélünk mindent, rendben?
- Talán. - zártam le a témát, majd elrántottam a karom, és mielőtt reagálhatott volna, elfutottam.
Persze nem siettem sehova, de így a bokszunkhoz mentem, ahol Nico apukájával beszélgettem a hétvégi terveinkről, a várt eredményekről.
Magam sem értettem, mi van velem, de nem volt jó ez így. Az egyetlen dolog, ami egy csepp örömöt okozott a munkám lett. Vágytam már haza, hiányzott anya és Dora. Valószínűleg otthon az itteniek hiányoznának, és a közeliekhez nem szólnék, de így éreztem, és kész.
Az időmérő meg is hozta a várt eredményt. Rosberg szerezte meg az első rajtkockát, mellőle Vettel indul majd, Kimi a kilencedik lett, de a büntetések miatt eggyel előrébb került.
Este, ahogy mondta Seb, meg is érkeztek Kimivel. Beengedtem őket, mert tíz percen keresztül - szünet nélkül - kopogtak.
- Hallgatlak, Leena. - mondta Kimi, amikor mindketten elhelyezkedtek az ágyamon.
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem magam elé bámulva.
- Mik ezek a hangulatingadozások?
Egyszer úgy tűnik jól vagy, másszor meg szóba sem állsz senkivel. - fejezte be a gondolatot Seb.
- Őszintén? Fogalmam sincs, hogy mi a bajom. Múltkor elhatároztam, hogy nem a világra, csak Hülkenbergre haragszok, és pár napig ment is, de utána semmihez sem volt már kedvem. - sóhajtottam.
- Húgi, te is tudod, hogy a magadba zárkózás nem megoldás. - karolta át a vállam Kimi.
- Mit tudnánk tenni érted? Csak mondj valamit! - fogta meg a kezem Vettel.
- Fogalmam sincs. Majd csak lesz valahogy.
- Legalább már meghallgattál minket. Én most megyek. Jó éjt! - indult kifelé Seb.
- Jó éjt! - mosolyogtam halványan.
- Már holnap este indulok haza, jössz velem? - kérdezte Kimi.
- Igen. Sietsz haza Eveliinához?
- Hát, igen. - gondolkozott el. -A Spanyol nagydíjra már jön. - vigyorgott szerelmesen.
- Elvileg arra jön Dora is. Ha mi nem érünk rá, ellesznek együtt.
- Jól hangzik. Dora majd szépen lekoptatja az újságírókat.
- Ja, szépen. - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.
- Igaz. - nevetett Kimi. - Na, most megyek! Sok sikert holnapra, aztán majd megyünk haza!
- Nektek is. Szia! - zártam be az ajtót, amint elhagyta a szobám.
Jó volt végre beszélgetni valakivel/valakikkel, de sokkal jobb kedvem nem lett utána.
Fáradt is voltam, nyúzott is, ezért - egy gyors zuhany után - szinte azonnal elaludtam, de hamar fel is ébredtem, mert rémálmom volt.
Ismeretlen okokból én vezettem az autót nem Nico, és Lewis volt a versenymérnököm. Baleset volt az egyik kanyarban, és Hamilton rossz adatokat adott meg, ezért belerohantam a két összeütközött kocsiba, aztán véget ért az álom, és újra a hotelszobában találtam magam.
Ekkor tíz óra volt, egészen hajnal ötig vissza sem tudtam aludni, és nyolckor már kelnem kellett.
Zombiként másztam ki az ágyból. Automatikusan végeztem a reggeli cselekvéseket, miközben agyam még alig ébredezett. Tízkor már a pályán voltam, de még mindig nem lettem volna képes választ adni a 'Hogy hívnak?' kérdésre.
A rajtra némileg sikerült összeszednem magam. Már tudtam koncentrálni és gondolkozni is, de a reakcióidőm valószínűleg túl hosszú lett volna, ha alávetnek egy vizsgálatnak.
Nico jól rajtolt, de az első helyet csak a harmadik körig sikerült megtartania, ekkor hárman is megelőzték sorban. Végül még a dobogó is elszállt, mivel az átlagos hárommal ellentétben négyszer voltam kénytelen kerékcserére hívni Rosberget, így csak a kilencedik helyet szerezte meg. Seb végzett az élen, mögötte Kimi ért célba.
Fáradtságom ellenére nem történt semmi probléma, de ha ez a rémálom dolog folytatódik, akkor előbb-utóbb lesz valami súlyos következménye szerintem.

A megbeszéltek szerint még vasárnap haza repültünk Kimi magángépével, ahol a reptéren anya, Dora és Eveliina vártak ránk.

Sziasztok!
Az új kinézet tükrözi a részek hangulatát, de remélem tetszik. :D
Köszi a fejlécet Lívia! <3
Remélem a rész is tetszik a depis hangulat ellenére! :)
Köszönöm az előző részhez érkezett komikat, most is jól esne pár! :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése