2013. augusztus 2., péntek

21.rész

Emokirálynő


Hangos dübörgésre és kiabálásra ébredtem. Kicsivel később sikerült rájönnöm, hogy a dübörgés egyenlő a szobám ajtaján kopogással, a kiabálás pedig Lewistól eredt, aki az általa használt nevemet ismételgette.
- Leenácska! Leenácska!
Lassan kikászálódtam az ágyból, ránéztem az órára, ami háromnegyed hatot mutatott. Nagyon úgy tűnt, hogy Hamilton komolyan gondolta ezt a felkeltés dolgot. Elcsoszogtam az ajtóig, majd kinyitottam azt.
- Basszus, hogy nézel te ki? - szinte megijedt tőlem.
- Mint, akit hajnalban felkeltettek. - morogtam.
Visszazártam az ajtót, és aludtam tovább. Helyesebben aludtam volna,de csörögni kezdett a telefonom. Meg sem néztem, hogy ki a hívó, csak egyszerűen kinyomtam, de szinte azonnal újrakezdte a csörgést. Semmi értelme nem lett volna megint kinyomni, ezért fogadtam a hívást.
- Hallo?! - szóltam bele rekedtes hangon. Egyébként meg sem néztem a hívó kilétét.
- Matleena Räikkönen, két óra múlva legyél a pályán! - hallottam meg Brawn szigorú hangját.
- De miért kell odaérnem olyan hamar? - nyavalyogtam, ami egyáltalán nem jellemző rám.
- Mert a főnököd azt mondta, Kicsilány. Nehogy azt hidd, hogy itt te diktálsz! Te csak egy gyalog vagy a sakktáblán, ami könnyen feláldozható. - sziszegte egy számomra ismeretlen hang. Bevallom, megijedtem.
- Rendben, nyolcra ott leszek.
Ötletem sincs, kié lehetett az a fenyegető hang, de nem is igazán szeretném megtudni. Attól tartok, a pályára kiérve, ha akarom, ha nem, meg fogom tudni. Egyébként később sem derült ki.
Nagy nehezen rávettem magam a felkelésre. A fürdőszobában rendbe szedtem magam. Egy kis smink segített eltüntetni a kialvatlanság szemmel látható jeleit. A bőröndömet kinyitva tiszta, gyűrődésmentes Mercedeses póló után kutattam, de nem jártam sikerrel, ugyanis a felhozatal csak használt-gyűrött és tiszta-gyűrött felsőket tartalmazott. Szépen néznék ki a pitwallon vasalatlan pólóban, helyesebben összegyűrődött pólóban. Holnap már biztos a címlapon virítana, hogy Matleena Räikkönen mennyire igénytelen. Még jó, hogy hoztam magammal vasalót.
Fél nyolckor már a bokszutcában sétáltam, de Brawn nem volt ott. Hiába kérdeztem meg bárkit is, fogalmuk sem volt, hogy engem  miért rendeltek be, viszont bennem már kezdett körvonalazódni egy elmélet. Szépen megszívatnak a késéseim miatt.
Vártam nyolcig, majd felhívtam a csapatfőnököt, hogy ezt mégis hogy gondolta. Lazán csak annyit felelt, hogy átverés. Most mit mondjak? Megérdemeltem, ezért nem is kezdtem hisztizni.
A hotelbe nem volt kedvem visszamenni, így megreggeliztem a paddockban, majd nyomtattattam magamnak pár unalmasnak tűnő, de számomra nagyon is izgalmas ábrát a pénteki versenytesztes gumikopásról. Ezúttal sem láttam biztatóbbnak a helyzetünket, mint péntek este. A pár apró változtatás, amit kipróbáltunk, semmit sem ért.
Mire végeztem minden tervezett dolog átnézésével, már sokkal többen nyüzsögtek mindenfelé. A pilóták nagy része megérkezett már. Rosberg oda is jött hozzám, de Lewis még meg sem érkezett, pedig mikor engem felkeltett, nagyon fittnek tűnt.
- Nico, nem tudod, merre jár Hamilton? - kérdeztem, miután elmesélte, hogy álmában megnyerte a Monacói nagydíjat.
- Nem, de tegnap mikor beszéltünk, azt mondta, hogy reggel ébreszt téged, és majd be is hoz a pályára, de ezek szerint ez nem történt meg. - rántotta meg a vállát.
- A felébresztés megvolt hat előtt, de akkor rácsaptam az ajtót, és azóta nem láttam. Pedig haladhatna, mert egy óra és kezdődik a pilótaparádé.
Még megbeszéltünk pár dolgot a futammal kapcsolatban, de ezt félbeszakította a telefoncsörgésem.
- Leena, basszus, merre jársz? - kérdezte ingerülten Lewis, amint felvettem.
- A pályán vagyok már jó pár órája, és te miért nem vagy még itt? - kértem számon.
- Itt szobrozok az ajtód előtt már vagy fél órája, mert ki akartalak vinni a pályára, de ezek szerint ezzel elkéstem. Na, mindegy, inkább sietek hozzátok. Helló! - zárta rövidre a beszélgetést.
- Ez tök hülye. - vigyorogtam Nicóra.
- Mit csinált már? - mosolygott ő is.
- Az ajtóm előtt ácsorgott, de már úton van.
Hamilton még időben ideért, de azonnal rohannia is kellett, hogy ne maradjon le a pilóták pályán körbemutogatásáról.
Én ebédeltem meg ilyenek, semmi különös, de eltelt az idő, és már azon vettem észre magam, hogy a pitwallon ülve vártam a rajtot, mivel már a felvezető körre is elindultak a srácok.
Kiminek és Nicónak sem sikerült jól a rajt, ezért nem volt okom örömre. Bátyám végül második lett, amire nem lehetett panasz, és Vettel negyedik helye sem nagy csapás, de Rosberget ki kellett hívnunk, még a verseny felét sem teljesíthette.
Ez az eredmény rányomta bélyegét az esti hangulatomra. Kimi és Sebi el akartak vinni a megbeszélt helyre, de nekem egyszerűen nem volt kedvem.
- De te nyerted a fogadást! - érvelt Seb.
- Még sosem szalasztottál el lehetőséget a leitatásunkra. - szállt be Kimi is.
- Pedig most az lesz. Jelenlegi állapotomban csak rontanék a hangulaton. Menjetek, érezzétek jól magatokat!
- Húgi, én Matleenát a parti királynőt és nem Matleenát az emo királynőt szeretem. - bokszolt a vállamba bátyám.
- Pedig most csak az Emo királynő elérhető. - kezdtem őket kitolni a szobámból.
- Azt hittük visszatért a korábbi éned, de úgy tűnik maradtál a "Hülkenberg miatt az egész világot utálom" önmagadnál. - viccelődött Sebas, de nem nevettem a röhögni kezdő Kimivel.
- Higgyétek el, jobb lesz nektek nélkülem! - jelentettem ki, majd kulcsra zártam az ajtót.
Ez a mondat elég kétértelműre sikeredett, mintha meg akarnék halni, pedig csak a ma esti bulira gondoltam.
Már hétfőn Kínából Bahreinbe repültünk. Továbbra is Emo királynő hangulatom volt. Rosbergen kívül senkivel sem voltam hajlandó beszélni, de azt is megbántam utólag, mert olyan dolgokat hozott szóba, amiket nagyon nem kellett volna.
- Hogy vagy mostanában? - Csak egy ártatlan kérdés, de már fel is idegesített.
- Jól. - mondtam ki végül a legnagyobb közhelyet.
- Mi van Hülkenberggel? Már rég nem láttalak titeket együtt.
- Nem tudom, mi van vele, mert egy ideje nem állok vele szóba. - jelentettem ki lazán, pedig belül nagyon nem voltam nyugodt.
- De mi történt?
- Nem szeretnék beszélni erről Nico, sőt semmiről sem szeretnék beszélni. - fordultam a másik irányba, kinéztem az ablakon, és vártam, hogy landoljunk végre. Még mindig utáltam repülni, de kezdtem már hozzá szokni.
Szerencsére Rosberg felfogta, amit mondtam neki, így nem zargatott tovább.
Egészen csütörtökig ki sem mozdultam a szobámból, akkor is csak a pályabejárás miatt. Mindig csak rendeltem valami kaját, és bámultam a tévét. A telefonom lenémítottam, a rezgést is kikapcsoltam. Ha kopogtak az ajtómon, nem is foglalkoztam vele. Teljesen magamba fordultam, egyszerűen nem volt kedvem senkivel sem társalogni, még Dorával és a családommal sem.

Az első évad végjátéka megkezdődött! Remélem tetszik, annak ellenére, hogy nem sok jót sejtet. :)
Köszönöm a 10.000 oldalmegjelenítést! És azt is, hogy sokan olvassátok a történetet annak ellenére is, hogy elég hosszú szünetet tartottam! :D

4 megjegyzés:

  1. Szia !
    Most olvastam a történetedet és nagyon tetszik :)
    Személy szerint én Rosberg drukker vagyok és remélem h még ez a dolog nincs lezárva

    De legjobban a Hamiltonos jeleneteket bírom,ezen ne változtass :D
    Csak így tovább!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy tetszik! :D
      Háát, most egy nagyon váratlan fordulat következik, ami szerintem sokaknak nem fog tetszeni, ezért nem ígérhetek semmit. :(
      Imádom írni a Hamiltonos részeket, szóval ezt megígérem! :D
      Köszönöm, hogy írtál! :D

      Törlés
  2. Szió! :)

    Már nagyon kíváncsi vagyok h mi lesz ebből! :D
    Áhhh Hami-t én sem bírom igazán, de a te történetedben szinte imádom! XD És Hülki mikor lesz? :O Hülki hiányom van! XD
    Pinky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szióka!(:
      Semmi, amire számítanátok! xD
      Itt én is nagyon megszerettem, de mint pilóta továbbra sem bírom. :)
      Hülki? Nos, fogalmam sincs, de majd próbálkozok. ;)
      Köszi a komit! :D

      Törlés