2013. július 24., szerda

20.rész

Újra együtt a hármasfogat

Kézen fogva sétáltam valakivel egy tengerparton a gyönyörű naplementében. Nem tudtam, ki lehet az, de megbíztam benne. Késztetést éreztem magamban arra, hogy kimondjam, szeretem, pedig tényleg fogalmam sem volt, hogy ki az illető.
- Szeretlek. - mondtam ki mosolyogva.
- Én is szeretlek. - adott egy puszit az arcomra a férfi. Hangja rémisztően ismerős volt, de agyam nem kapcsolt, így nem tudtam archoz csatolni. Muszáj volt megtudnom, ki az, ezért felé fordultam. Sebastian mosolygott rám szerelmesen, majd meg is csókolt.
Hirtelen egy szörnyű zaj törte meg a paradicsomi hangulatot. Rá kellett jönnöm, hogy ez az ébresztőm, és az előző események csak elmém beteges képzetei voltak, hiszen Vettel és én nem alkottunk egy párt. Nem tudtam megmagyarázni, miért, de csalódottságot éreztem. Valahol mélyen ez lenne a nagy álmom? Nem volt időm ezen elmélkedni, hiszen lassan indulnom kellett a pályára.
Szokásomhoz híven túl ráérősen készülődtem, így majdnem lekéstem a harmadik szabadedzést. Nem mintha nélkülem megállna az élet a csapatnál, de már így is haragszik rám a főnök.
- Legközelebb én foglak kirángatni az ágyból legkésőbb hatkor, Matleena. - jelentette ki halálos komolysággal Brawn.
- Erre nem lesz szükség, majd én gondoskodok róla. - vigyorgott Hamilton.
Jobbnak láttam csendben maradni, pedig legszívesebben visszaszóltam volna Lewisnak, akinek amúgy már a kocsijában kellett volna ülnie. Szerencsémre ez a versenymérnökének is feltűnt, így azonnali hatállyal a versenygépbe parancsolta. Rosberg már a helyén ült egy ideje, amikor megérkeztem, és csak arra várt, hogy végre kiküldjem arra a pár körre, amit megbeszéltünk tegnap, ezért a fejemre tettem a fejhallgatót, és pár szó után, - mikor találtam a többiek között egy kis szabad helyet - kiküldtem a pályára.
Tizenkét kör megtétele után már nem küldtük ki Nicót, hanem a mérnökökkel nekiláttunk az elemzéseknek. Nem sokra jutottunk, de ez a pár tesztkör is jobb volt, mint a semmi.
Mikor végeztünk, még volt egy óra az időmérőig. Úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a paddockban, de rossz ötletnek bizonyult, ugyanis Vettel jött velem szemben. Próbáltam úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, féltem a saját érzéseimtől, főleg az álmom óta, de ő nem követte példámat.
- Szia, Leena! Hogy érzed magad? - mosolygott kisfiúsan, mint mindig.
- Szia, Seb! Egész jól. - mosolyogtam én is.
Nem akartam vele bunkó lenni, elég volt, hogy a csók után faképnél hagytam, és tegnapelőtt Kiminél is csúnyán elzavartam, pedig ő nem tehet semmiről. Erre végre sikeresen rájöttem, így már csak az igazi hibásra Hülkenbergre haragudtam, nem az egész világra, és főleg nem Sebre, aki soha egy rossz szót nem intézett hozzám.
- Veled mi újság? Mit vársz a hétvégétől? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel, mint a régi szép időkben.
- Csak a szokásos. - rántotta meg a vállát.
- Szóval csak egy béna polepozíció meg egy gagyi győzelem? - kérdeztem "enyhén" irónikusan.
- Igen-igen. - vigyorgott, mint a vadalma. - Igazából most más taktikával megyünk az időmérőn, de ezt nem oszthatom meg veled.
- Értem. Most mennem kell, de szerintem neked is.
- Igen, lassan kéne. Az időmérő után találkozok Kimivel. Van kedved velünk tartani?
- Miért is ne! Szívesen!
- Akkor ötkor legyél a hotel előtt! Nem fél hatkor, pontban ötkor.
- Értettem! - tisztelegtem, mint egy katona. - De te is tudod, hogy ez nálam semmit sem jelent.
- Nem baj, majd zaklatunk az ajtóban állva. - közölte.
- Jó. - húztam el a számat.
Még sok sikert kívántunk egymásnak az időmérőre, majd egy gyors baráti ölelés után elváltak útjaink.
Összességében nem sikerült rosszul a délután, de akár az első rajtkockát is megszerezhettük volna, ha Nico az egyetlen Q3-as körébe nem hibázik bele, így azonban csak a negyedik lett. Lewis, Kimi, Fernando az első három sorrendje. Sebastianék titkos taktikája pedig az volt, hogy az utolsó etapban nem futottak mért kört. A futamra nincsenek túl jó kilátásaink, ugyanis nagyon gyilkolja a gumikat a pálya, ami nekünk amúgy is a gyengénk.
Kimi és Sebi hatalmas meglepetésére sikerült időben elkészülnöm, így pontban ötkor útnak indultunk. Nem sétálgattunk sokáig, beültünk egy kávézóba, mert koffeinhiányom volt.
- Akkor most újra barátok vagytok? - kérdezte Kimi.
- Szerinted eddig színészkedtünk? - szólt be Seb bátyámnak.
- Kinézem belőletek. - rántotta meg a vállát.
- Kösz. - morogtuk egyszerre Sebasszal.
- Tippek holnapra? A tétek változatlanok. - tértem át másik témára.
- Magamra tippelek. - vigyorgott Vettel.
- Én is.
- Akkor én is magamra. - kezdtem nevetni. - Amúgy legyen Alonso.
- Miért nem Nico vagy Lewis? - érdeklődött Kimi.
- Mert tudom, hogy versenykörülmények között egy rakás szar az autónk. - adtam egyenest választ, ami meglepte őket, mert nem nagyon szoktunk csapaton kívül panaszkodni.
- Ha te mondod. - vetett véget a témának Sebas.
A munkáról nem is beszélgettünk többet, viszont rengeteg idióta témát kiveséztünk. Jó volt újra velük lenni, hiányzott már egy ilyen hülyülős délután.
Kilenckor értünk vissza, és vasárnapra megbeszéltük, hogy holnap mikor kezdjük a bulit, hiszen anélkül mit sem ér a fogadásunk.
Pár fürdőben töltött perc után a szobámba visszatérve azonnal elaludtam.


Meglepődtetek? Én is. xD Ezzel véget ért az ígérgetés, és tényleg folytatom a történetet! Igyekszek hetente minimum egy 3-4 oldalas részt hozni.
Reménykedek pár komiban, ami engem mindig a hamarabbi folytatásra ösztönöz! ;)
Puszi!<3

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát én egy új olvasód vagyok, és ma olvastam el az egész sztorit, és nagyon tetszik! :)
    Ja és én személy szerint Hülkinek szorítok! :)
    Pinky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!(:
      Örülök, hogy tetszik és köszönöm, hogy írtál nekem! :D
      Hmm...majd meglátjátok mi lesz. Elég elvetemült ötleteim vannak. :)

      Törlés