2013. május 5., vasárnap

14.rész


Bemutatások

Nem olvastam utána Nico családjának, szóval teljes mértékben a fantáziám szüleménye.
Egy hetet kellett a részre várni, mivel nem volt kedvem írni, mert nem kaptam ösztönző komikat. Ezúttal örülnék, ha nem "csak" Nix meg Rina írna, akiknek ezúttal is köszönöm, hanem mások is. :) (Akik nekem írnak azoknál szoktam én is komizni!)
Jó olvasást! ♥

Düsseldorfban szállt le a gépem, ahol a megbeszéltek szerint Nico várt rám, mivel Emmerich még elég messze van, én meg féltem, hogy eltévedek a Ruhr-vidék legnagyobb városában.- Szia! - ugrottam a nyakába örömömben, hiszen hiányzott már.
- Szia, Szépségem! - ölelt át, majd lágy csókot váltottunk. - Milyen volt az út?
- Tudod, hogy utálok repülni, szóval szörnyű. - válaszoltam, közben Nico elvette a bőröndöm, és kézen fogva megindultunk az autója felé.
Útközben megbeszéltük, hogy péntekig maradunk az anyukájánál, mivel utána mindkettőnknek a saját csapatunk gyárába kell mennie. Csörögni kezdett a telefonom, a képernyőn Hanna arca jelent meg. Csak nem most szakított vele Seb?
- Szia, Hanna! - köszöntem lelkesen, "mit sem sejtve".
- Leena... - csak ennyit hallottam, majd a német lány sírni kezdett.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem "mit sem sejtve".
- Sebi...szakí...tott...velem. - szipogott, de már nem zokogott annyira.
- Mi történt? Veszekedtetek? - sajnáltam én, de csak jobb lesz neki így, mint egy olyan sráccal, aki mást szeret.
- Mintha nem tudnád! Az egész a te hibád! Játszod itt az ártatlant meg, hogy barátnők vagyunk, erre lenyúlod a pasimat! - ennyit a sírásról, itt már kiabált.
- Te mégis miről beszélsz?
- Ne add az ártatlant, Sebi mindent elmondott. - közölte hidegen. Meg kell köszönnöm Vettelnek, hogy bemártott.
- Akkor mégis miért hívtál?
- A fejedhez akartam vágni, hogy mekkora egy ribanc vagy. Terjengnek rólad meg Hülkenbergről neten smárolós képek, de ez neked nem elég, Sebastiant is elveszed! - visította.
- Először is nekem egyáltalán nem kell Sebas, de az érzésein nem tudok változtatni! Másodszor pedig milyen smárolós képek vannak fönt a neten? -  Nico kérdőn nézett rám, de nem szólt semmit, csak vezetett tovább.
- Persze, hogy nem kell. Kimi túl sok pénzt vesztett a válásnál, és így már nem elég neked? - gúnyolódott.
- Megérkeztünk. - szólt Nico, és leparkolta az autót, majd beállt a garázsba.
- Azt hiszem nekünk már nincs miről beszélgetnünk. - mondtam, majd köszönés nélkül kinyomtam a telefont.
- A szobámban majd mindent elmesélsz, oké? Most viszont gyere, anya már nem győzte kivárni, hogy megérkezz! Apa dolgozik, ő csak este jön. - mosolygott rám, majd kiszállt, követtem a példáját, míg ő a csomagtartóhoz sétált, hogy kivegye a bőröndömet.
- Nico... - szólítottam meg.
- Mi a baj? Rosszul érzed magad? - nézett rám aggódva.
- Csak tudod, még nem is volt olyan barátom, aki bemutatott volna a szüleinek, és félek egy kicsit. - vallottam be.
- Anya még nem evett embert, és biztos vagyok benne, hogy imádni fog. - ölelt át, amitől sikerült némileg megnyugodnom, aztán folytattuk utunkat a bejárat felé.
- Gyönyörű az udvarotok. - néztem körbe a színpompás virágágyásokon, a mérnöki pontossággal vágott bokrokon és füvön, a fákon, amik éppen virágoztak és a középen elhelyezkedő szökőkúton, ami sem túl  nagy, sem túl giccses nem volt, tökéletesen beleillett ebbe a varázslatos környezetbe.
- Ezt majd anyának mondd! A szakmája kertész, de apa nem hagyja dolgozni, ezért itthon éli ki magát amennyire tudja. - adott egy puszit a hajamra, majd beléptünk az ajtón.
- Szia, Angyalom! - jött ide hozzám azonnal egy ölelésre Nico anyukája, bemutatkozni sem volt időm.
- Jó napot! Örülök, hogy megismerhetem! - köszöntem vissza a fiatalos negyvenes évei végén járó nőnek.
- Jajj, ne butáskodj már ezzel az önöző formával, tegezz nyugodtan! - mosolygott kedvesen, ugyanazzal a melegséggel a szemében, amivel Nico szokott a enyémekbe nézni.
- Rendben. Nagyon tetszik ez az udvar, olyan mesebeli. Kiskoromban ilyenről álmodoztam, csak nem volt rá sem pénzünk, sem időnk a fiúk versenyei miatt. - szomorodtam el egy kicsit, hiszen eszembe jutott, hogy apa még a legapróbb kérésemet sem teljesítette, főleg nem az ilyen nagy álmaimat.
- Köszönöm! Már megérte vele foglalkozni. De udvariatlan vagyok, a nevem Magdalena Hülkenberg.
- Az enyém Matleena Räikkönen. - nevettem el magam, hiszen ugyanaz a nevünk, csak más változatban. Nekem az övé jobban tetszik.
- Anya, mi most felmegyünk lepakolni, majd jövünk.
- Oké, csak egy pillanat! Kérsz valamit enni, Leena? - kérdezte Magdalena, nagyon szimpatikus nő.
- Köszönöm, nem. Majd, ha Nicolas hazaér munkából, eszünk együtt.
- Hát jó, de nehogy udvariaskodj itt nekem. Amúgy is olyan sovány vagy.
- Szerintem mehetünk. - vetett jelentőségteljes pillantást anyukájára Nico,majd megfogta a kezem, és a lépcső felé kezdett húzni. - Bocsi anya miatt, egy kicsit túlbuzgó.
- Ne viccelj már! Szerintem tök aranyos, szimpatikus, meg minden. - ahogy ezt kimondtam, Nico megállt egy ajtó előtt, kulccsal kinyitotta, majd mutatta, hogy menjek be.
- Ez lenne a szobám. - mutatott körbe a modern berendezésű szobán, ahol egy PS3 is helyet foglalt a plazmatévéhez csatlakoztatva. - Ezt a ruhás szekrényt kiürítettem neked, ha szeretnéd kipakolni a cuccaidat a bőröndből.
- Köszi. - adtam egy gyors puszit a szájára, amit ő bíztatásnak vett, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Hosszasan csókolóztunk egyre szenvedélyesebben, majd az ágyon kötöttünk ki. Épp a felsőm alá simította kezét, amikor kapcsolt az agyam, hogy szerinte ez még korai, és egyet kellett értenem vele, ezért eltoltam magamtól.
- Ne haragudj, csak hiányoztál, én meg férfiból vagyok, te meg az én gyönyörű barátnőm vagy, és nehéz visszafognom magam. - mutatott szűknek bizonyuló nadrágjára.
- Nem haragszok, viszont mielőtt nekem estél azt akartam kérdezni, hogy miért volt zárva a szobád ajtaja? - bújtam hozzá, mert közben a hátára feküdt.
- Az öcsém miatt. Tizenöt éves és az a hobbija, hogy a lányosztálytársainak hordoz be Nico Hülkenberg relikviákat, azaz elviszi a cuccaimat. - válaszolt miközben a hátamat simogatta.
Kikérdezett ezzel a Hanna üggyel kapcsolatban. A végén pedig felállította a "diagnózist": a lány csak Seb pénzét akarta, és ezért van rám kiakadva, mivel elvesztette miattam az egyetlen bevételi forrását. Lehet benne igazság, de akkor nagyon jó színész a csaj, mert én tényleg úgy láttam, hogy szereti Sebast. Bár ha erre a sírás dologra gondolok, ami egyik pillanatról a másikra befejeződött, igazat kell adnom Nicónak.
Mesélt a húgáról, aki húsz éves és most Berlinben jár egyetemre, sportpszichológusnak tanul. Megtudtam még pár dolgot az öccséről, aki négy óra körül megérkezett. Velem jóarc volt, szóval nem lesz itt probléma, legalább is Nico apukájának érkezéséig ezt gondoltam.

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó kis rész lett ismét. Örülök, hogy Nico édesanyja ilyen jól fogadta Matleenát. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz az apjával, mivel elég kétértelműen lett vége a résznek. Az ilyet úgy nem szeretem, ilyenkor értem meg az én olvasóimat:D Rendesen felcsigázod így az embereket.
    Hannától pedig piszok csúnya dolog volt, így leteremteni Leenát, főleg úgy, hogy Leena nem tehet arról, hogy Sebi dobta.
    Kérlek siess a folytatással! :D
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Na, látod, hogy milyen rossz is az, de már nem kell rá sokat várni, a fele kész van! :D
      Nico rátapintott a lényegre Hannával kapcsolatban, de Sebi a beárulásért még kapni fog. ;)
      Köszi a komit!(:
      Puszi

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nagyon jó lett a rész, várom a folytatást :)

    VálaszTörlés