2013. április 9., kedd

9.rész


"Legjobb barát mindörökké"


Mivel én úgysem tudok majd dönteni, ezért a közeljövőben kiteszek majd egy szavazást, hogy Hülkenberg-Rosberg-Vettel. Valószínűleg szombaton a 10.résszel. Addig mindenki gondolja ki, hogy kire voksol! ;)
Jó olvasást!<3

- Ez aztán a szívélyes fogadtatás, Húgi! - mondta hidegen, majd megállt az ágyam előtt. Én biztos, nem fogom hellyel kínálni.
- Mit vártál? Hogy hálát mondok neked, amiért bunkó voltál? - álltam fel, hogy ne keljen annyira felnéznem rá, de még így is sokkal magasabb volt nálam. Hát igen, a 160 centimmel hiába legénykedtem.
- Ki volt bunkó?! Nem én akarom megdönteni a haverom húgát! - háborodott fel. Ezért ne velem kiabáljon.
- Köszönöm a látogatásod, Drága Bátyám! A továbbiakban másoknak tarts kiselőadást, mert én nem tartok rá igényt, ellenben egy rakat rajongóddal! - kezdtem kifelé tolni az ajtón.
- Ma úgysem tudnánk erről normálisan beszélni. Holnap mindhárman átgondoljuk a dolgokat, szerdán reggel pedig megbeszéljük. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Amúgy mostanában nagyon megváltoztál. Sokkal gyakrabban kimondod a véleményed, de ez mindenképpen jó, bár rám nézve nem annyira.
- Ezt a munkám teszi, gondolom. - rántottam meg a vállam. - Ott mindenben el kell mondanom, hogy mit gondolok. Valószínűleg ez az élet többi területén is rám ragadt. Ja, még nem is volt alkalmam mondani, de a média kiszagolta a válást.
- Kurva életbe! Nagyon fasza. - mérgelődött a tőle megszokott módon. - Akkor megyek is, szia. - köszönt el, majd kilépett a szobámból.
Tudtam én, hogy át fog jönni, de azt hittem, a vége az lesz, hogy kitalálja, hogy nem beszélhetek Sebivel. Szerencsére nem lett igazam, és így annyira össze sem vesztünk. Sebnek majd szólnom kell, hogy ő is tudjon a megbeszéltekről.
Úgy döntöttem, felnézek az internetre, mert kíváncsi voltam, hogy cikkeznek-e már a bátyám válásáról. Ezúttal sem csalódtam a médiában, már tele voltak vele mind a pletykaoldalak mind a sportoldalak.
Hosszú volt ez a mai nap, pedig gyakorlatilag semmit sem csináltam, de nagyon elálmosodtam. Egy gyors zuhany után le is feküdtem, és azonnal el is aludtam.
Reggel a telefonom csipogására ébredtem, egy SMS-em jött. Nem tudtam, kié ez a szám, de az üzenet tartalmából kiderült: "Jó reggel, Leena! Remélem felébresztettelek! Ezt a tegnapi fagyis fenyegetésért kaptad! :P Kilenckor várlak a hotel éttermében! N.H."
Ha így halad, tényleg beárulom. A telómra nézve sikerült megállapítanom, hogy hét óra volt. Visszaaludni nem tudtam, így felkeltem, és unalmamban elkezdtem kigondolni a szabadedzésekre a terveket, pedig ezt a csütörtöki pályabejárás után kellett volna. Ezután felöltöztem, és indulhattam is. Az ajtóm előtt egy borítékot pillantottam meg, amin csak annyi állt, hogy Leenának, ezért kibontottam. A levélen ennyi állt: "Bocsi az SMS-ért, de muszáj volt bosszút állnom. Ölel:Nico" Azt hiszi, ezzel minden el van rendezve? Majd megtudja, hogy nem. Másokat, főleg Kimit szoktam ébreszteni, de engem ne próbáljon meg senki, mert halál fia.
A svédasztalról szedegettem pár dolgot, majd Nico felé indultam, aki egy önelégült vigyorral fogadott.
- Csak parancsot teljesítettél, mint a II. világháborúban a honfitársaid, ugye? - néztem rá megvetően, miután leültem.
- Ez azért övön aluli volt. Nem tehetek róla, hogy akkor miket tettek Hitler vezetésével. - elég bosszúsan nézett rám.
- Ez tényleg gonosz volt, bocsi. Mivel nem tudtad, hogy annál nincs rosszabb, ha felébresztenek, így most megbocsátok, de a későbbiekben ez kérlek, ne forduljon elő! - mosolyogtam rá ma először.
- Köszi! Most, hogy ezt tisztáztuk, együnk, mert éhen halok. Jó étvágyat!
- Neked is. - azt hittem ennél majd többet beszélgetünk és talán értelmesebb dolgokról, de ő tudja, most nem én vagyok a főnök.
Elkezdtünk enni, de nem sokáig élvezhettem a finom falatokat, mert az én egyetlen és szeretett BFF-em (Best friend forever) leült mellém.
- Jó reggelt, Leenácska! Ilyen hamar átpártoltál a másik Nicóhoz, pedig Rosbergnek is tetszel ám. - kacsintott kaján vigyor kíséretében.
- Soha rosszabbat, Hamcsike! Nem hinném, hogy tetszek Rosbergnek, különben miért segített volna Hülkenbergnek? - mondtam, miközben lenéző pillantással is jutalmaztam.
- Nekem aztán annyira mindegy. - rántotta meg a vállát. - Valami pikáns dologról beszélgettetek éppen? - hajolt közelebb, mintha tényleg világi haverok lennénk.
- Ja, ettünk. - mondtam flegmán. - De nekem már elment az étvágyam. Szia, Nico! - álltam fel, és indultam el kifelé.
- Leena, várj! - jött utánam Hülkenberg.
- Bocsi, hogy csak úgy ott hagytalak, de Hamilton egy fél perc alatt bármikor felidegesít. Viszont te menj csak vissza enni, mert neked szükséged van rá!
- Amúgy sem ehettem volna már pár falatnál többet, mert egy óra múlva randim van...a személyi edzőmmel. - a randi szónál elég hülye pofát vághattam, mert a többit nevetve tette hozzá.
- Te tudod.
- Amíg nem jön a kínzóm, feljössz hozzám? - kérdezte lelkesen.
- Felmehetek.
Ez az óra gyorsan eltelt, majd megint a saját szobámban ücsörögtem egyedül. Szerencsére ez nem tartott sokáig, mert Sebastian jött át azzal a jogos kéréssel, hogy mondjam el neki a beígért csapattitkot. Reméltem, hogy elfelejtette, de nem volt ekkora szerencsém.
Elmondtam neki, hogy annak ellenére, hogy az egész csapat hangoztatja, hogy nincs elsőszámú pilóta, nagyon is van. Ez egyértelműen Hamilton. Lehet, hogy eredményesebb és talán jobb pilóta is, mint Nico, de ezt akkor sem kéne. Már az egész vezetőség utál, mert én vagyok az egyetlen, aki ki meri mondani a véleményét. Már be lettem fenyítve, hogyha így folytatom, akkor hamarosan elbúcsúzhatok az állásomtól. Ekkor egyedül Nico állt ki mellettem, mert nem akarta elveszíteni a versenymérnökét, de az összes többi vitában még csak állást sem foglalt, pedig az ő érdekében küzdöttem.
- Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen harcias is tudsz lenni. - mondta, miután végeztem a "mesedélutánnal".
- Én sem. - nevettem el magam. - Bár az igazságtalanságot korábban sem nagyon tűrtem. Ja, majd el felejtettem, szerdán megbeszélés Kimivel.
- Oké. - mondta, és az órájára nézett. - Ez hosszabbra sikerült, mint gondoltam. Heikki meg fog nyúzni. Rohanok, szia! - köszönt el, majd a szokásos két puszi után távozott.
Ezután már unalmasan telt a napom, nem csináltam szinte semmit. Beszéltem még az otthoniakkal, de semmi különöset nem tudtam meg. Max. annyit, hogy Dora fel akarta hívni Kimit a tárgyalással kapcsolatban, és kérdezte, hogy most ráér-e, de nem tudtam neki érdemi információval szolgálni. Meg anya észrevette, hogy valami megváltozott rajtam, de azt annyival elintéztem, hogyha hazamegyek, mindent elmondok. Rami megsértődött, mert sokat kellet várnia, hogy hívjam, nem hogy örült volna, hogy végre megtörtént.
Elérkezett a szerda reggel. Nagy "örömömre" a reggeli után azonnal összeültünk a megbeszélésre, ami nem sok sikert hozott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése