2013. április 27., szombat

13.rész

A Boszorkány kiiktatva

Anya rénszarvashússal, ami Kimi kedvenc módján volt elkészítve és az általam legfinomabbnak vélt sütivel fogadott minket. Engem rendesen leszidott mondván, nem ezt beszéltük meg. Valóban azt mondtam neki, hogy gyakrabban járok majd haza, mint Kimi, és még csak nem is tudott arról, hogy Nico mennyit győzködött, menjek vele Németországba.
Másnap átmentem Dorához, aki azonnal elmeséltetett velem mindent, aztán ez fordítva is megtörtént. Azt hitte, alakul valami a sráccal, akit neten ismert meg, de egyik napról a másikra eltűnt, azóta nem is beszéltek. Ennek már egy hete, túl tette magát rajta, és egy másik sráccal ismerkednek, de ezúttal nem interneten.
- Annyira örülök, hogy végre van barátod! - ölelt át lelkesen.
- Én meg annak, hogy végre olyan a barátom, aki nem Kimi miatt akar velem lenni.
- Csak azért ne randizgass valakivel, mert nem a bátyád miatt akar járni veled! - Be kellet látnom, tényleg elég félreérthetően fogalmaztam.
- De hülye vagy! Nem csak azért. Annyira kedves, aranyos, figyelmes. - áradoztam a németről.
- Akkor jó! Mikor ismerhetem meg? - lelkesedése határtalan.
- Ha jössz Kínába vagy Bahreinbe, ott, ha nem, akkor máskor. - rántottam meg a vállam.
- Első kilőve, nem megyek sárgák közé, második emlékszel mi volt a Force India buszával?
- Drága, barátnőm, te tudod, amúgy hogyne emlékeznék, de azóta már kicsit lenyugodtak a kedélyek, nem olyan éles a politikai ellentét.
- Még mindig szunnita vezetés van egy síita többségű országban.
- Addig jó, mert gondolom tudod, hogy a síiták közül kerülnek ki többnyire a terroristák.
- Ez igaz, mindegy ne folyjunk bele más országok ügyeibe, nem a mi feladatunk, viszont az biztos, hogy nem megyek és kész.
- Akkor ne hisztizz majd, hogy "hetek óta barátod van és be sem mutattad"! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Tudod, hogy úgyis fogok.
- Ettől tartottam. - forgattam meg a szemeimet, majd csörögni kezdett a telefonom, Nico volt az. Elvörösödtem, nem akartam Dora előtt beszélni vele.
- Csak nem Nico hív, Vöröske? - gonosz nézést kapott, majd megnyomtam a zöld gombot, és kimentem a teraszra.
- Szia, Nico!
- Leena, nem emlékszel, hogy mit beszéltünk meg? - kérdezte számonkérőn. Elfelejtettem felhívni, mikor haza értem, de ez csak most jutott eszembe.
- Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből.
- Nem haragszok, csak aggódtam érted. Amúgy mi újság?
- Épp Doránál vagyok, és nagyon szeretne megismerni téged.
- Jöjjön el Kínába vagy utána Bahreinbe, amelyik neki jó! - Nagyon egyre gondoltunk.
- Én is ezt mondtam, de nem megy sárgák közé, Bahreintől pedig fél a politikai helyzet miatt. Veled miújság?
- Anya örült, hogy végre haza mentem, és hogy találtam egy rendes lányt, meg persze szeretne megismerni.
- Ezzel az én anyám is így van.
- Este fent leszel Skype-on?
- Ha nem felejtem el azt is. - húztam el a szám, pedig tudtam, hogy nem látja.
- Akkor este. Szia!
- Szia!
Visszamentem Dorához, mondta, hogy szóljak Kiminek, hogy ne feledkezzen meg a holnapi tárgyalásról, meg hogy lehetőség szerint én is jelenjek meg, hiszen én láttam mikor megcsalta. Ráérek, szóval miért ne mennék el?

- Kimi! - kopogtam be a szobája ajtaján.
- Mindjárt jövök, csinálsz valami reggelit? - szólalt meg az álmos Kimi a harmadik próbálkozásomra. Beengedni luxus?
- Reggelit? Délután kettő van.
- Ja, akkor mindegy.
Fél órával később  méltóztatott lejönni. Anyával már rég megterítettünk az ebédhez, és csak őnagyságára vártunk.
- Dora üzeni, hogy ne felejtsd el a holnapi tárgyalást!
- Jól van. Pénteken megyünk a srácokkal hómobilozni, jössz te is?
- Ki nem hagynám.
- Gyerekek, nagyon vigyázzatok majd magatokra. - aggodalmaskodott.
- Mindig vigyázunk, Anyu. - forgattam meg a szemeimet.
- Persze, mint öt éve, mikor majdnem elvesztettünk. - Jó, az tényleg az én hibám volt, de azóta sokkal óvatosabb vagyok. Húsz évesen az egyetem kellős közepén jártam, de nagyon vágytam haza, és az ünnepek alatt Espooba is repülhettem. Ilyenkor az egész család összegyűlt, így Kimi is haza jött Jennivel Svájcból. Szokás szerint mi, a három testvér versenyeztünk valamilyen téli sportban. Ezúttal hómobilozásra esett a választásunk. Szinte végig vezettem, de az utolsó száz méteren Kimi megelőzött, elvesztettem az eszem, aminek következtében a koncentrációm is, így az ugrató után a landolás nem sikerült a legjobbra, sőt két hét kóma után tértem csak magamhoz, a felépülés még tovább tartott.
Este szerencsére nem felejtettem el a Nicónak tett ígéretemet, de nem tudtunk sokat beszélni, viszont megígértette velem, hogy hétfőn Németországba repülök. A hómobillal kapcsolatban pedig megesketett, hogy nagyon vigyázni fogok magamra, viszont az extrém sport gondolatától tökre belelkesedett, és megkért, ha egyszer együtt leszünk Finnországban, megtanítom egy ilyet vezetni.

A tárgyalás simán ment Jenni sem pattogott, belement a Dora és Kimi által kidolgozott feltételekbe. Egy villa és nem kevés pénz ütötte a markát, de megérte, mert így egy életre megszabadult a boszorkánytól a bátyám.
Csütörtökön egy ismeretlen számról érkezett SMS-em: "Hiányzol, Leenácska, nélküled olyan unalmasak a napjaim! Várom már, hogy újra beszólhassak neked. Szerető ellenséged: L.H." Jajj, Hamcsike, de rendes, hogy még a szabadnapjain is rám gondol. Válaszoltam is neki: "Hát még én, hogy várom, hogy visszaszólhassak! De ne örülj, én nélküled sem unatkozok. BFF-ed: M.R.".
A péntek fantasztikusan telt, rengeteget versenyeztem Kimi haverjai ellen. Egy újabb válás lebonyolítása után Dora is csatlakozott hozzánk, aki mindenkit lebénázott, majd sorban kikapott tőlünk. Rami szintén eljött, de nem hozta a fiúkat.
- Bátyó, miért nem hoztad a kicsiket?
- Kérdésben a válasz, mert kicsik.
- Azt nem gondoltam, hogy felülteted őket is egy motoros szánra, de játszhattunk volna vagy valami.
- Egyetértek, de Kristii nem engedte őket. - rántotta meg a vállát szomorú arccal.
Egy váratlan meglepetés is ért minket, felbukkant Kimi ovis, később általános iskolai barátja, aki nem mellékesen egy gyönyörű nő. Nem is ültek sokat a volán mögött, de sikeresen felmelegítették a régi barátságot, sőt Dora szerint ez annyira jól sikerült, hogy egy csók is elcsattant, de én azt nem láttam.

2 megjegyzés:

  1. Sziaaaa:)
    Egy uncsi meccs után, és miután nem láttam Götzét a pályán, de még a kispadon SE, inkább jöttem olvasni:D Milyen jól tettem:D
    Dora milyen kis rasszista, sárgákhoz nem megy, haha xD meg hogy fél a politikai helyzettől xD jó azt talán kicsit megértem xD
    Aztán Nico, de aranyos, hogy aggódik:D Aztán a skype-parti (höhö, Lívia ezt biztos bírná xD) nem tartott sokáig... majd legközelebb:D
    Aztán Kimi és Jenni végre végleg búcsút mondtak egymásnak.. később se tér vissza bekavarni, ugye?:D Nem fog hiányozni:D
    Ó, a két kissrác nem jött:( Na nem baj, azt is mjad legközelebb:D
    Óóóó, és a vége, jóó:D Sorry, hogy nem találtam ki megismerkedős sztorit, de elhiszed, ohgy hétezer felé áll a fejem? :/
    Na, örülök, hogy feltetted:D Következőt is nagy szeretettel várom ám:D
    Pacsiölelés:D
    Nix

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Gondolom pihent a kedd estére vagy bújtatták az újdonsült "rajongói" elől. :/
      Dora ezen tulajdonságát az életből merítettem, bár én sokkal rosszabb vagyok. xD A politika viszont nem érdekli, de itt nagyon tájékozott. :)
      Legközelebb személyes találkozás lesz, nem Skype-party. :P
      Nem igérek semmit, mert mindig más lesz, mint amit tervezek. xD Hiányozni nekem sem fog.
      Jó, lesznek legközelebb. :)))
      Haha, még jó, hogy tetszik Eveliina Hirvonen. :D Érettségi+ballagás, hogyne hinném el, asszem már mondtam, hogy no problem. :))) Ja, valami kép jó lenne a szereplőkhöz, keressek én?
      Köszi a komit!:D
      Pusszantás!:)

      Törlés