2013. március 16., szombat

5.rész

Felkészülés


Hangos taps, és éljenzés, megszületett az ötödik rész! Most megint úgy érzem, hogy egy költő veszett el bennem. Igen, nagyon mélyen és azóta sem találom. Na, jó olvasást! <3


Túl voltunk egy rakat technikai megbeszélésen, annak ellenére, hogy a pilóták még meg sem érkeztek. Ez is csak idő kérdése, hiszen ma már ők is tiszteletüket teszik a gyárban. A rengeteg mérnökkel és egyéb munkatársakkal már annyit számolgattunk, hogy a végén egy életre elegem lett a fizikából és a matekból, pedig eddig imádtam ezeket. De ez van, én jelentkeztem erre a munkára, nem más. Nekem volt ez a legnagyobb álmom, nem másnak. Beszéltem Dorával, és neki is elpanaszoltam, hogy már most elegem van mindenből. Azt mondta, hogy neki is elege van az összes hülye ügyből már a legelején, de aztán belejön, és szinte mind a szívéhez nő. Na, ebben reménykedtem én is. Például Nico és Lewis érkezése biztos, érdekesebbé fogják tenni a munkát, aztán hamarosan kezdődnek a tesztek és a várva-várt idény.
Meg is érkeztek időre a srácok. Egy ismerkedős megbeszélésre voltunk beinvitálva a főnök irodájába. A Rosberg és Hamilton közötti hely volt számomra kijelölve. Nagyon izgalmas társalgást folytattak le, vagyis bizonyára az volt, de én szerintem a legelején bealudhattam, mivel Nico ébresztgetésére tértem magamhoz.
- Leena, Leena!
- Mi van már? – Nos, igen, ha nem magamtól ébredek, elég bunkón tudok a tetteshez szólni.
- Elaludtál megbeszélés közben, de nem maradtál le semmiről, csak az eddig elvégzett munkátokat ismertették, ezért nem is keltettelek fel közben. Rajtam kívül nem tűnt fel senkinek, hogy nem vagy köztünk. Nagyon unalmas volt, de most ebédszünet jön. Jössz velem? – Csak bámultam rá értetlenül. Álmos voltam én még hirtelen ennyi információ feldolgozásához, de időm sem akadt a reagálásra, mivel valaki a vállamat kezdte kocogtatni. Odafordultam, és Hamilton unott tekintetével találtam szembe magam.
- Miben segíthetek? – próbáltam lelkesnek tűnni, de nem igazán volt kedvem jópofizni vele, igazából sosincs kedvem senkivel. Amúgy is, én Nico versenymérnöke vagyok, nem az övé.
- Most, hogy így felajánlottad, hozz már nekem egy kávét! – Ha-ha, jó poén.
- De ez nem tartozik a feladataim közé. – Szívem szerint megmondtam volna neki, hogy mit gondolok, de az a valaki már nem is én lettem volna.
- Azt nem te szabod meg, Kislány! – jelentette ki, fenyegetőző hangnemben.
- De… - Nem tudtam mit mondani, de nem is volt rá szükség.
- Nem is te, hanem én. – jelentette ki Nico. – Hagyd békén a versenymérnökömet! Foglalkozz a csapat hozzád tartozó részével!
- Te vagy a csaj ölebe? – gúnyolódott Lewis.
-Tudod mit Hamilton, ha kávé kell, szerezz magadnak, mert nagyon rossz ajtó kopogtatsz. Nem fogom vakon követni mindenki utasításait, szerezz magadnak egy titkárnőt, engem meg hagyj békén! Ha megengeded, épp Nicóval indultunk volna ebédelni. – felálltam, és elindultam Rosberggel a hátamban az ebédlő felé. – Köszi a segítséget!
- Nincs mit. Amúgy fogalmam sincs, miért ilyen veled. Eddig normális volt mindenkivel.
- Szerintem a nevem miatt. Mikor a főnök elmondta mindenki nevét sorba, és kimondta, hogy Matleena Räikkönen, azonnal dühösen nézett rám. – Valahogy ekkortájt aludhattam el, mert innentől nem igazán emlékszek semmire.
- Szerinted, azt gondolja, hogy Kimi jóvoltából lehetsz csak itt? – Először nekem is ez jutott az eszembe, de aztán egy kis gondolkodás után megszületett egy másik alternatíva is.
- Lehet, de mi van, ha azt hiszi, hogy a Lotusnak kémkedek?
- Miért nem így van? – vigyorgott rám Nico oldva a kialakult feszültséget.
- De hülye vagy, inkább együnk végre!
Ezek után belekezdtünk az „izgalmas” munkába. Hamilton és köztem elég ellenséges viszony alakult ki. Ott tett nekem keresztbe, ahol csak tudott. Viszont, akivel kellett, azzal jól kijöttem, és könnyen ment a közös munka Rosberggel is.
Gyorsan teltek a napok és hamarosan el is érkezett az első teszt időpontja. Az első nap nem lett valami sikeres számunkra, hiszen Nico mindössze tizenegy kört tett meg, és két másodpercet kapott Buttontől. Elég rossz hangulat alakult ki a csapatnál, mert nem így terveztük. A harmadik nap azonban pótoltuk a lemaradást, így a legtöbb kört megtevő pilóta Nico lett. A szorgalmas munka meg is hozta gyümölcsét: idején sokat javítva Massa mögött a második helyen zárt.
Ezzel a mi feladatunk itt véget is ért, utaztunk is vissza Angliába az adatokat elemezgetni, de előtte még Kimivel kellett vacsoráznom, mivel „már nagyon hiányzott neki a kishúga”. Na, persze, azért kellett Nicót is magammal hoznom. Késtünk egy kicsit, mert elhúzódott a csapatmegbeszélés, így bátyám már az étteremben várt minket. Nem kért magyarázatot, de elég furán méregetett minket.
- Kimi, most mégis mi bajod van? Úgy nézel minket, mint aki nem látott még fehér embert! – kezdtem miután túl voltunk a köszönésen.
- Nekem aztán semmi drága Húgom! De nem úgy volt, hogy nincsenek egymás előtt titkaink? – Fogalmam sem volt, hogy ezzel mire akart kilyukadni.
- Nincsenek is, de ha valami nem tetszik, akkor mondd meg!
- Ha ennyire szeretnéd! Mióta vagytok együtt Nicóval? – tette fel nyíltan a kérdést önmagához hűen, egyenesen, nem kertelve.
- Mi van? – elvörösödtem, és lesütöttem a szemem, hirtelen nagyon tartalmas elfoglaltságnak bizonyult a kezem bámulása.
- Kimi, valamit félreértettél. Leena és köztem csakis munkakapcsolat van. – vette át a szót Nico.
- Komolyan vagy ez csak ilyen hivatalos változat?
- Komolyan. – jelentettem ki még mindig a kezemet bámulva.
Ezután már nyugodtam mederben folytatódott a beszélgetés, de Kimi még mindig minden rezdülésünkre odafigyelt. Összességében kellemes estét töltöttünk együtt, de elég sokáig tartott mire összeszedtem magam.
A következő nap eseményeit már csak neten követtem figyelemmel, mert kíváncsi voltam bátyám szereplésére. Hát, megnyerte. Biztos megkönnyebbült miután megtudta, hogy a kishúga továbbra is egyedülálló. Egyébként a jerezi abszolút legjobb időt Massa autózta a már említett harmadik napon.
A következő tesztre Barcelonában került sor. Összességében bíztató eredményekkel zártuk a szezonfelkészülést. Mi is és Kimiék is. Így duplán örülhettem.
Kaptunk egy nagyon rövid szabadságot, mielőtt az adatokat elemezni kezdtük volna, így hazarepültem, mert nem akartam, hogy anyának legyen igaza, és csak olyan ritkán járjak haza, mint bátyám. Ennek otthon mindenki nagyon örült, és persze barátnőmmel is beszélgethettem pár órácskát, de nem épp úgy zajlottak az események, mint terveztem.
- Na, alakul már valami köztetek Nicóval? – Ez nem lehet igaz.
- Miért hiszi mindenki ezt? – kérdeztem felháborodva.
- Milyen mindenki? És ez nem volt válasz a kérdésemre Matleena!
- Igazából csak a második vagy, de tisztára olyan mintha mindenki be akarná nekem beszélni, hogy járunk. A válasz pedig nem. Foglalkozz a saját pasiügyeiddel!
- Már bocs, de ha ilyen intenzíven mondasz nemet, akkor az igent jelent.
- Kapd már be! Ha lenne valami, tudod, hogy te lennél az első, akinek szólnék.
- Mégis honnan tudhatnám? Ezer éve nem volt pasid! – Mintha szíven szúrt volna a szavaival.
- Na, jó hagyjuk ezt a témát, ha lesz valami, akkor te leszel az első, akinek szólok, ígérem!
Miután Dora hazament, bezárkóztam a szobámba, és sírtam. Hogy miért? Nos, a válasz egyszerű: tizenkilenc éves korom óta nem volt brátom. Mindenki csak Kimi Räikkönent akarta megismerni, és nem Matleenát, így inkább mindenkit visszautasítottam, aki bármivel is próbálkozott. Be kell látnom hosszú idő óta Nico az első, aki Lennát látja és nem egy Räikkönent, ha velem beszél. Dora az egyetlen, aki a családtagokon kívül közel áll hozzám, de őt még az oviban ismertem meg. Igazából Rosberg tetszik is, de Kiminek elég egyértelműen a fejéhez vágta, hogy nincs köztünk semmi, szóval valószínűleg nem is akar semmit tőlem.
Az itthon eltölthető idő nagyon rövidnek bizonyult, de jobb volt, mint a semmi. Már kezdtem hozzászokni a repülőn ücsörgéhez, de az unalom még mindig nagy problémának bizonyult.
A gyárban az utolsó simítások elvégzése után késznek éreztük az autót az első bevetésre, az Ausztrál futamra. Nagy reményekkel indultunk el Melbournebe…

2 megjegyzés:

  1. Szia-mia:)
    Az első hozzászólásom ezen az oldalon.. nem vagyok rá büszke:/ Az előző részekről annyit, hogy remélem Jen eltűnik a képből nagyon hamar, a srácok jófejek, Kimit nagyon bírom, Leena elég szimpatikus:D Kíváncsi vagyok, hova tart a történet:P
    Erről a részről: gyorsan rendezzem le a kritika részt, aztán jöhetnek jók. az első 7 sorban 3 szerepel az elege(m) van kifejezés, majd ezekre figyelj. (tudom, én se szoktam, de csak segíteni próbálok:D)
    Amúgy nagyon tetszik, Hamiltonon szakadok azóta, még azt mondja, ha már felajánlottad. Ez boloond xDD Aztán Nico de édeees, egyem már meg*.* Egyrészt védelmébe veszi, másrészt még meg is nevettetni, és Kimi karmai közül is kiszabadítja. Bár az nem tetszik, hogy ennyire határozottan tagadja a kapcsolatot. Bááár, ha Dora barátnő szavaiból indulunk ki, miszerint a határozott tagadás, igent jelent, akkor kettőspontpé:D
    Massa-massa-massa xD Jójó, és hol van Vettel-vettel-vettel? :DD majd annyit elmondasz nekem, hogy kiket gondoltál a leggyakrabban szerepeltetni?:D *rettenetesenszépennézek*
    Hú, hát eléggé szét vagyok esve, úgyhogy szerintem ennyire. Tetsziik, várom a kövit. Mikorra is??:D
    Puszinyuszi:D
    Nix

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helloka! :)
      Igen, el fog tűnni, ezért is írtam a válást. :D Kéne Kiminek kukáznom egy csajt valahonnan. xD Hogy hova tart a történet? Arra még én is kíváncsi vagyok. xD
      Általában próbálok figyelni, most nem jött be. xDDD Majd igyekszem!
      Nos, Hamilton az Hamilton, akit nem bírok arról nem tudok jót írni, de legalább legyen poénosan bunkó. xD Majd meglátjuk igaza lesz-e Dorának! :)
      Sebi Ausztráliában van. :P Lehet róla sz, de pl.Massának nem lesz nagy szerepe, sőt alapból nem is lett volna semmi, de Lívia kedvéért majd lesz egy kevéske. :)
      Örülök, hogy tetszik! :D Nem tudom, mikorra. Most igazából megjött a kedvem Kimi győzelmének hosszú ecseteléséhez, de aztán ráeszméltem, hogy Nico kiesését is bele kell írni. Így már nem annyira kecsegtető a dolog. :/
      Puszcsi! :DDD

      Törlés