2013. március 11., hétfő

4.rész

Otthon


Visszatértem itt is! Nem egy hosszú rész, de most hétvégén ennyi telt tőlem. A későbbiekben sem ígérek rendszerességet, de próbálok majd haladni. Bevallom, fontolgattam már, hogy abbahagyom, de meggondoltam magam, mert fejben szinte már az egész történetet megterveztem, szóval lesz folytatás. Viszont, míg nem végzek a VDHM-mel addig az az első. Jó olvasást! Puszi! <3

A repülőút unalmasabb már nem is lehetett volna. Egy néni ült mellettem, aki végig aludt, pedig örültem volna egy korombeli társaságának. Igazából mindegy, valószínűleg úgysem mertem volna beszélgetést kezdeményezni. Az ablakon kifelé bámulást elvetettem a tériszonyom miatt. Utálok repülőn ülni, Kimire kellett volna hallgatnom, és mellé ülni, de most már ez is mindegy. Mikor végre bemondták, hogy leszáll a gép, igazi megváltásnak éreztem.
Szerencsére egész gyorsan sikerült a csomagom megszerzése, így Kimit és Jennit meg sem várva Rami keresésére indultam. Mindig náluk van a kocsim, ha külföldre utazok, mikor visszaérek, értem jön vele. Most sem ért csalódás, hiszen unokaöcséim megrohamoztak. Szinte csak az utolsó pillanatban vettem észre őket, mivel egy magasabb alakot kerestem, és lefelé nem is néztem.
- Leena néni! - visították örömükben, mikor odaértek, én meg leguggoltam hozzájuk, és mindkettem kaptak puszit is.
- Sziasztok, gyerekek! Képzeljétek, ki jött velem haza!? - Szerintem ezt már meg sem hallották, mert rohantak is el tőlem.
- Keriapuuu!
Felálltam végre én is, majd odamentem Ramihoz, és átöleltem. Miután mindenki üdvözölt mindenkit, indulhattunk végre0. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Jenninek mennyire rosszul esett, hogy őt nem fogadták, sem a kicsik, sem Rami olyan kirobbanó örömmel, mint Kimit és engem. Ez van, ha valaki nem szereti a gyerekeket és a nagycsaládot.
Jó volt újra a saját kocsimat vezetni, de az kissé zavaró volt, hogy Jenni ült mellettem, és olyan dolgokról beszélt, amik engem abszolút nem izgattak, ezért pár perc után már nem is figyeltem rá. A gyerekek hátul lelkesen mesélték nagybátyjuknak, hogy mikről maradt le, amíg távol volt. Rami pedig próbálta őket csendesíteni, mondván ne zavarjanak a vezetésben, én minden külső zajt ki tudtam zárni, ha akartam, így mondtam, hogy folytassák csak.
Ramiéknál megebédeltünk, majd játszottunk a gyerekekkel. Mikor kettesben voltunk, elmondtam Kristinek, hogy mi a helyzet Kimiékkel, ő is örült, hogy végre megjött a sógora esze. A fiúk rendesen elfáradtak és ezzel nem csak a kicsikre céloztam. A hazaúton Jenni már Kimi mellett ült hátul, de egy szót sem szóltak egymáshoz. Anya már aludt, mikor megérkeztünk. Azt sem tudta, hogy én most jövök, de Kimi érkezése mégnagyobb meglepetést fog neki okozni reggel. A menyének pedig ő sem fog örülni, már senki sem szereti a családban.
Reggel azt hittem, korán sikerült felkelnem, de ez nem nyert az óra már tízet mutatott. Felöltöztem, megfésülködtem, majd rohantam le, biztos voltam benne, hogy anya már ott lesz. Ám a konyhában anyu helyett csak egy cetlit találtam az asztalon.


Jó reggelt, Kislányom! Annyira örülök, hogy ilyen hamar hazajöttél. Igen, az autód elárult. Apádhoz mentem, tudod, hogy minden reggel megyek. Fél tizenegy körül érkezem. Hűtőben találsz kaját, ezzel te is tisztában vagy, de anyaként mindig aggódom érted. Ölel: Anya!

Ezek szerint húsz perc múlva itthon lesz, addig összeütök valami reggelit. Ez meg is történt, de senki sem adott magáról életjelet. Kimin nem lepődtem meg, őt dél előtt szinte sosem látni. Jenni viszont lehet, hogy már az erkélyen cigizett. Anya pedig kap tőlem negyed órát, ha addigra sem ér haza, a keresésére indulok. Szerencsére erre nem volt szükség, mert pár percen belül megérkezett.
- Szia, Kincsem! - ölelt át azonnal.
- Szia, Anyu! - Ezután legnagyobb örömömre megjelent Jenni is.
- Jó reggelt, Paula! - Anya rendesen meglepődött, ugyanis háttal állt, és nem láthatta az érkezőt. A hangját azonban megismerte, és a fülembe súgta a kérdést: "Ez meg mit keres itt?" a válaszom csak annyi volt, hogy nézze a jó oldalát, a fia is hazajött. Ez megnyugtatta, aztán megreggeliztünk, majd Kimi is csatlakozott hozzánk.
A mosogatás után felhívtam Dorát, mikor megtudta, hogy itthon vagyok, azonnal leszidott, hogy miért nem az volt az első dolgom, hogy átmegyek hozzá. Mondtam Kiminek, hogy elintézem a dolgokat, és amint lehet beszéljen ő is az ügyvédnővel, majd én elviszem Jennit vásárolgatni vagy valami hasonló. Kétháznyira kellet csak mennem, így gyorsan oda is értem. Barátnőm rohant is azonnal ki, amint becsöngettem.
- Leena, szia! - ölelt át azonnal, a kapu kinyitása után.
- Szia, annyira hiányoztál!
- Jó is, hogy mondod. Jövök haza Japánból, megyek át hozzátok, és Paula közli, hogy Angliában vagy. Erről én miért nem tudtam? Mi az hogy a neten kell látnom, hogy a legjobb barátnőm legnagyobb álma beteljesül? - Nos, igen neki tényleg nem említettem.
- Ne haragudj, de nem akartam elkiabálni, meg tudod, hogy...
- Nem haragszok! Na, gyere koccintsunk ennek örömére! - vágott közbe, szerencsére nem sértődött meg. Kiskorunkban a legkisebb dolgok miatt is nagyon meg tudott haragudni. Bementünk a házába, töltött egy deci vodkát koccintottunk, majd lehúztuk. Tudtam, hogy itt nem lesz egyhamar megállás, ezért még mielőtt kiment volna a fejemből, rátértem a Kimi-Jenni dologra.
- Dora, neked meséltem, hogy rajtakaptam Jennit egy pasival?
- Igen, nekem. Mondtad, hogy majd az ünnepek után szeretnéd elmondani Kiminek.
- Na, ja. Elszóltam magam, utána meg mindent kiszedett belőlem. Végre hajlandó elválni.
- Persze, hogy vállalom! - Mióta lett gondolatolvasó?
- Még fel sem tettem a kérdést. De köszönöm, imádlak! - öletem át.
- Tudom. Na, erre iszunk!
Innentől összefolytak az emlékek. Másnap reggel fejfájással és hányingerrel ébredtem. Elbotorkáltam a mosdóba. A reakcióm annyi volt, hogy fúj. Valamelyikőnk összehányta a wc-t. Na, jó, akkor először jöhet a cigi. Kimentem az erkélyre, Dorát is ott találtam. Ő is csak másnaposan gyújt rá, mint én. Nem tudom, miért, de így van és kész.
- Reggelt! Láttad a wc-t? Szerinted melyikőnk intézte el? - Hátha ő többre emlékszik.
- Hello! Teljesen mindegy, mert a másik a káddal randizott. Azt nem láttad?
- Szerencsére még nem. Na, takarítsuk föl, aztán megyek haza.
Elszívtuk a cigarettát, feltakarítottunk, majd indultam haza. Anya mindent tudó pillantással pillantással méregetett. Tisztában van vele, hogy szeretek inni, azonban próbál nem tudomást venni róla.
Apa halálának második évfordulója előtti nap megtisztítottam a sírt. Nem akartam anyára hagyni, mert csak végig sírt volna. Jenni, nagy meglepetésemre egész jó támasznak bizonyult. Aztán eljött az a nap is. Mindenki nagyon maga alatt volt, de már könnyebb volt, mint tavaly ilyenkor.
A karácsony is gyorsan eltelt. A gyerekek kedvéért sütöttünk-főztünk, fát díszítettünk, az ajándékok átadása is megtörtént. Hógolyóztunk, hóembert építettünk, miután besötétedett, bent folytatódott a játék.
Kimi beszélt Dorával, aki a két ünnep között elkezdett intézkedni. A szilveszter is eltelt, az Újév másnaposságot hozott magával. Végül a színjátéknak is véget vetettünk, Jenni szembesítve lett a dolgok alakulásával kapcsolatban. Svájcba repült, és azonnal kiköltözött Kimi házából, már új rezidenciáját rendezi be.

2 megjegyzés:

  1. Sziaa! :)
    Eszedbe ne jusson abbahagyni, mert egyszerűen imádom ezt a Kimis történetet, az elejétől kezdve követem, nem tudom, miért nem komiztam eddig, na mindegy, most pótolom, igyekszem összefoglalni emlékezetből a eddigi történtekről a véleményemet. :)
    Az új részt ma délelőtt, az orvosi rendelőben olvastam el, tök kellemes időtöltés volt, kár, hogy olyan hamar "kivégeztem"! :D
    Szóval, Leena nagyon aranyos, ahogy Kimi kishúga, tetszik a nagycsaládos hangulat, és az összetartás, ami köztük van. Na meg persze a közös vonás, a piálás... VODKA! xD
    Jenni pedig egy büdös boszi, egyszer talán láttam is fényképen, rögtön unszimpatikus volt számomra! :D Nos, ezt be is bizonyítottad nekem.
    Aztán izgatottan várom a szezon kezdetét, hogy munkába állhasson a főhősünk, és folytathassa a kapcsolatépítést Rosival. ;) Tetszik a lány szerénysége és visszahúzódása, ámde ezek ellenére tök határozott. Tudom, hogy a VDHM egy másik sztori, de nekem ez a főszereplő szimpatikusabb, mint Kori. Talán azért, mert ő nem drogozott, és nem volt piszkos múltja, vagyis még nem tudunk róla. :D
    Dióhéjban ennyi lenne, innentől minden részhez fogok írni komit, nagyon tetszik, és azért próbálj meg minél hamarabb új részt hozni! ;)
    Puszi! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)))
      Már eszembe jutott, de elvetettem az ötletet. xD
      Csak két oldal, szóval biztos gyorsan végeztél vele. :/
      Igen, a család tényleg elég összetartóra sikerült, de felhívnám a figyelmed arra, amire már párszor tettem célzást: Matti és Matleena. ;)
      Jenni, hát már azzal, hogy modell, elásta magát nálam, de szerencsére már Kimi is megszabadult/hamarosan fog tőle a valóságban. :D
      A kövi részben már indulnak az előmunkálatok, és Hamilton is "bemutatkozik". :D
      Leena talán kicsit túl jókislány, annak ellenére, hogy öt évvel idősebb Korinál, sokkal tapasztalatlanabb. Majd idővel minden kiderül itt is, ne aggódj! :))
      Egyébként nem várom el senkitől, hogy minden részhez komizzon, de néha egy-két sor nem árt. Pl.: Te hülye, béna vagy, hagyd abba azonnal az írást! vagy Nem is olyan rossz ez a történet, kíváncsi vagyok mik fognak történni. Na, jó leálltam, inkább megyek aludni! xD
      Köszönöm szépen, hogy írtál! :DDD
      Puszikállak! <3

      Törlés