2013. február 10., vasárnap

3.rész

Vacsora

Sziasztok!
Most jósnak ézem magam, aki nem tudja miről beszélek, az kattintson ide! Tudom sokak történetében elváltak már, de nálam az időzítés is megfelelő.
Pár kominak örülnék, mert ha nem kapok, nem tudom, tetszik-e vagy sem! A VDHM-nél is mondtam, hogy kritikát is elfogadok nem csak dicséretet, nem sértődök meg.
Jó olvasást! <3


- Nyitom! - kiabálta Jenni. Simán el tudnám róla képzelni, hogy elvárja, hogy mi nyissunk ajtót, de most jókislány volt.
- Menjünk mi is, úgyis kész vagyunk, aztán majd megterítünk utána. - tereltem ki Kimit a konyhából. - Sziasztok! - köszöntem nekik lelkesen. Ők ezt hasonló lelkesedéssel fogadták, mindenki megölelt mindenkit, kivéve persze a két férfit, akik kezet fogtak.
- Ki mit kér inni? - kérdezte jó házigazda módjára bátyám, miközben Hannára nézett. Igazi úriember, a vendég hölgyet kérdezi először.
- Most nem készültél koktéllal, Leena? - mosolygott rám lelkesen. Imádja a löttyöket, amiket keverek, pedig szerintem egyik sem egy nagy szám.
- Nem volt időm, pár órája érkeztem Angliából, de vettünk Baileyst, és ihatnánk boroskólát is. - mosolyogtam rá.
- Benne vagyok, akkor meg is van, mi mit iszunk. - nézett újra bátyámra, aki azonnal töltött is.
- Jenni, amit Leena mondott, neked is megfelel? - kérdezte Kimi. oda sem nézve. Korábban sokkal figyelmesebb volt vele, pedig akkor sem édemelte meg, de ez csak az én véleményem. Nem rossz színész a bátyám, de nem teljesen olyan a viselkedése, mint eddig.
- Nem, én vodkát iszok veled. - Az szép lesz, nagyon nem bírja az alkoholt.
- Nem szeretnék berúgni, szóval csak sört. - adta le a rendelését Sebas is, bár ő nem lett kérdezve. Kimit ismerve nem is lett volna, csak a kezébe nyomta volna a vodkát.
- Ne már, mi az asszonnyal isszuk a töményet, ti meg? - viccelődött, ezzel tökéletesítve alakítását, ugyanis ilyen az igazi Kimi.
- Egy kör vodka, de nem több. Ezek után hogy megyünk haza? - Mintha nem férnének el ebben a hatalmas házban.
- Itt alszotok, és meg van oldva. - jelentette ki Jenni.
- Hát, jó. Egyébként engem nem zavar, ha berúgtok, olyan cukik vagytok olyankor. - kacsintott Hanna. Igaza van, tényleg nagyon aranyosak tudnak lenni részegen. Csak ne kezdjenek énekeni, főleg Kimi ne.
- Most jut eszembe, nekem nem kéne innom, ha holnap korán reggel megyünk a reptérre.  - kapott észbe Kimi.
- Majd én vezetek. - rántottam meg a vállam. Közben már végzett az italok kiadagolásával. - Viszont a te jegyed még nem foglaltam le, pillanat. - Megindultam a szobám felé.
- Mi az, hogy már holnap mentek? - emelte fel a hangját a feleségek gyöngye.
- Te Hawaiira mész, nem? - kérdeztük szinte egyszerre Kimivel.
- Nem, megyek veletek! - mondta sértődötten.
- Pillanat, foglalok nektek is jegyet, aztán megterítek, és ehetünk is. Remélem éhesek vagytok, mert jó sokat csináltam! - néztem Sebre és Hannára, akik már a kanapén ültek italaikkal.
- Mint a farkas, mikor mondta Jenni, hogy te is jössz, azonnal eldöntöttem, hogy nem is ebédelek. - Nagyon jól estek Sebi szavai, persze lesütöttem a szemeimet, és elpirultam.
- Én se ettem. Na, siess, mert éhen halunk. - utasított Hanna.
Végre magamhoz tértem, és felszaladtam jegyet foglalni. Még volt pár hely, bár nem mellettem fognak ülni, de ennyit Kiminek ki kell bírnia. Aztán leszaladtam a lépcsőn, a nappaliban nem találtam senkit, ezért az ebédlőbe, jelen esetben vacsorázóba mentem. Legnagyobb meglepetésemre már nagyban ment a terítés, csak sógornőm nem volt itt, gondolom az "ízletes" levesét szedte ki épp a leveses tálba. Észre sem vettek annyira elmerültek a munkában, én meg az ajtóból figyeltem őket. Máskor nem igazán segít nekem senki a konyhai melóban, csak rámbízzák, "úgyis te főzöl közülünk a legjobban" kijelentéssel. Egyébként nem zavar, imádok sütni-főzni, csak utána a takarítás nem túl csábító. Még mindig abban a hitben ringattam magam, hogy nem vettek észre, mikor Sebas rám se nézve megszólalt.
- Tetszik a mozi, Leena?
- Igen, ritkán látni ilyet. Segítsek? - indultam meg feléjük.
- Nem kell, már csak a poharak vannak hátra, viszont arról mesélhetnél, hogy mi volt a Mercedesnél! - dobta fel a témát Hanna.
- Mit szeretnétek tudni? - adtam a hülyét.
- Vajon mit? Tiéd az állás? - sürgetett Sebi, közben megjött Jenni a levesével.
- Igen, szóval minden versenyhétvégén ott leszek titeket boldogítani. - kacsintottam.
- Jól hangzik, lesz végre ott egy barátnőm is. - lelkesült be Hanna.
- Csak nem megint Nyuszi a téma? - kapcsolódott be a Boszorkány, legnagyobb örömömre.
- Ne hívd már így, ez annyira gyerekes! - állt ki mellettem Hanna, miközben mind elfoglaltuk a helyünket.
- Majd, ha ő nem hív Boszorkánynak, akkor nem hívom Nyuszinak. - közölte Jenni lazán.
- Nem hívhatlak Tündérnek, ha egyszer Boszorka vagy. - jelentettem ki.
- Hagyjátok abba! Vacsorázzunk. - szólt kissé erélyesen Kimi.
Persze én most is lesütöttem a szemem. Észrevettem, hogy az asztalon az egyik helyre nem tettek mély tányért, tudják, hogy nem eszem a gombát. Természetesen ezzel Jenni is tisztában van, pont ezért főzött azt. Mindenki csak épp egy keveset szedett, pedig az előbb még éhen akartak halni. A Boszorka nem egy nagy konyhatündér, így gondolom a második fogásra és a desszertre pályáztak. Miközben ettek, én a konyhába mentem, hogy tálaljam a húst és a krumplit. Szerencse, hogy mondtam Kiminek, hogy csinálja jó lágyra, mert egy kicsit már kihűlt, és melegíteni kellett, így lett megfelelő, legalábbis olyan, ahogy én szeretem. Aztán visszamentem, megkérdeztem, hogy kérnek-e még levest, Jenni szedett is, majd a maradékot konyhába vittem. Hanna jött velem, hogy ne kelljen kétszer fordulnom, de mint kiderült nem csak ezért.
- Nem vagytok rossz színészek, de túl jól ismerlek titeket ahhoz, hogy ezt bevegyem. Szóval ki vele! Miről maradtunk le? - kérdezett rá.
- Nem fogok hazaudni, sosem tudnék, szóval Jenni megcsalta Kimit. - adtam meg a választ egyenesen.
- Mondj valami újat! - Szóval mindenki számára egyértelmű.
- Újat? Rajtakaptam, egy fekete hajú férfival. - Erre már elkerekedett a szeme.
- Akkor végre Kimster is elhiszi?
- Igen, az ünnepek után intézi a válást a legjobb barátnőm, Dora, bár még ő nem tud róla, de otthon majd beszélek vele.
- Helyes. Majd erről még beszélnünk kell, viszont most menjünk, mielőtt valaki a keresésünkre indul!
Természetesen Sebi rákérdezett, hogy mi tartott olyan sokáig, de ezt Hanna annyival elintézte, hogy női dolgokról beszélgettünk. Aztán leültünk, és enni kezdtünk, kivéve Jennit, aki már nem volt ott, mikor visszaértünk, de nekem kicsit sem hiányzott. Innentől felszabadultan zajlott a beszélgetés, és mindenki rendesen jól is lakott, de természetesen szorítottunk még helyet a palacsintának is.
- Milyenek vannak? - kérdezte tőlem Sebas lelkesen.
- A "töltési szakembert" kérdezd! - mutattam nevetve Kimire. Mindig ilyen hülye kifejezéseket talál ki, nem is ő lenne, ha most elszalsztotta volna az alkalmat.
- Nos, ezen a tányéron vanília pudingos van, ezen pedig kakaós található, végül, de nem utolsó sorban, ezek a palacsintaremekek baracklekvárt rejtenek. - mutatott a tányérokra, miközben hatalmas szakértelemmel megosztotta velünk ezen fontos információkat.
- Köszönjük a tájékoztatást, de most már essünk neki! - lőttem el az indító puskát.
A fiúk ezt szó szerint vették, és pakolták be egyiket a másik után. Mi Hannával csak mértékkel falatoztunk. Aztán előkerült Jenni is, ő is evett vagy kettőt. Máskor a desszertnél már részegek minimum a fiúk, de van, hogy mi is. Itt még mindenki józan volt, de vacsora után az alkohol is fogyott rendesen, hiába indult úgy, hogy csak egy keveset iszunk, ez ezúttal sem sikerült. Pedig nem akartam, hogy anya másnaposan lásson, de ez van. Viszont éjfél körül ágyba bújtunk, mert egy keveset csak kellett aludni.
Négykor ébresztett a telefonom. Szerencsére nálam a másnaposság nem jár fejfájással, de  erős hányingerrel, és hasznavehetetlenséggel igen. Lementem a konyhába, főztem két adak kávét, tudtam, hogy egy nem lenne elég. Én sok tejjel iszom, de valaki feketén megiszik vagy három adagot. A kávémmal kisétáltam az erkélyre, és rágyújtottam. Nem dohányzok rendszeresen, de másnaposan mindig. Nem tud róla senki, még Kimi és Rami sem, főleg nem anya. Mikor végeztem, visszamentem a házba, rendesen szétfagyva, pedig melegen felöltöztem. Mindenkit felébresztettem. Hanna és Sebas gyorsan fel is öltöztek, de például Kimi felém hajított egy párnát, hogy hagyjam békén, Jenni a mosdóba rohant, én megmondtam, hogy nem bírja a piát. Bátyámat sem hagyhattam sokáig lustálkodni, mert nem akartam lekésni a gépet. Tíz perc múlva visszamentem, lerántottam róla a takarót, erre csak morgott valamit. Challenge accepted.
- Biztos vagy benne, hogy azt akarod, hogy nyakon öntselek hideg vízzel?
- Az múltkor sem működött. - mormogta alig érthetően.
- Ez igaz, akkor mit szólnál, ahhoz ha hoznék rád egy lapát havat? - ajánlottam.
- Azt úgysem tennéd. - Ezt mégis miből gondolja?
- Ennyire nem ismersz? - erre már felkapta a fejét.
- Jó-jó, kelek már! - kiugrott az ágyból. - Látod, milyen friss vagyok?
- Kapsz tíz percet,! Ha addigra nem készülsz el jövök a hóval! - fenyegettem meg, azért kicsit fura volt, hogy egy tizenöt centivel alacsonyabb lány vezényel a bátyjának.
- Igenis! - tisztelgett újra, mint tegnap.
- Ez az új mániád?
- Igen, ha neked meg az, hogy parancsolgatsz. - húzta el a száját.
- Csak, ha más nem hat rád. - kacsintottam. - Most engedékeny leszek, tizenöt perc. Ez Jennire is vonatkozik! - kiabáltam a fürdőszoba felé.
A válaszukat már nem vártam meg, csak kisétáltam a szobából, magamhoz vettem a bőröndömet, és levittem a lépcsőn. Ennyiért felesleges volt felhozni, de mindegy. Sebastian és Hanna már indultak is haza, felkiabáltak Kimiéknek, tőlem is elköszöntek, majd távoztak. Úgy döntöttem, míg készülődnek, elmosogatok, mert a mosogató gép, már későre lenne kész. Óriási meglepetésemre minden a csepegtetőn volt tisztán. Írtam egy köszönő smst Hannának, majd hamarosan megjelent Jenni és Kimi is időre. Ki is értünk a reptérre, minden rendben volt, egészen addig, amíg Kimpa meg nem tudta, hogy nem mellettük ülök. Jenni elment a mosdóba, így nem kellett színészkednie.
- Te sem gondoltad komolyan, hogy kettesben hagysz minket.- kezdte.
- Kimi, egy repülőn, ahol van egy csomó ember, mégis, hogy tudnálak kettesben hagyni titeket?
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Persze, tudom. - Egy kis hatásszünet után folytattam. - Nem volt három egymás melletti hely.
- Akkor ülj mellém te, kérlek! - nézett rám bociszemekkel, de én nem vagyok egy a sikítozó rajongói közül, hogy elolvadjak, és szerelmes sem vagyok belé, hogy meghasson.
- Mi lesz a látszattal? A feleséged is a repülőn van, te meg a húgod mellett ülsz.
- Nem érdekel. - mondta flegmán.
- Valamelyik utas kiszivárogtatja, akkor az ünnepek alatt nem lesz nyugtunk.
- Igazad van, ennyit csak kibírok valahogy. - adta meg magát, még a parancsolgatásom sem kellett.
Bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást, megvártuk Jennit, majd csatlakoztunk a többi utashoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése