2013. február 3., vasárnap

2.rész

Titok


Leszálltam a gépről, már csak a bátyám előkerítése volt hátra. Hamar megláttam, majd megszaporáztam a lépteimet, aztán ő is észrevett, és megindult felém. Mikor odaértünk egymáshoz, szokás szerint felkapott, és megpörgetett.
- Ezt még mindig utálom. - jelentettem ki, mikor végre letett.
- Te is hiányoztál nekem, Matleena. - húzta el a száját.
- Tudod, hogy hiányoztál. - öleltem át. Egy ideig csak állt ott, de aztán megadta magát, és átölelt.
- Rég volt már a Brazil nagydíj. Azóta miért nem találkoztunk?
- Mondjuk azért, mert én utána hazarepültem Finnországba, te meg a Boszihoz jöttél Svájcba. - vázoltam fel neki az eseményeket.
- Az igaz, de végig voltam itt. Például tegnap értem haza Enstoneból.
- Pár megbeszélés és unalmas interjúk egész sorozata?
- Hogy találtad ki? - ez csak költői kérdés volt tőle. - Képzeld, Jenni meghívta Sebastianékat vacsorára. Főznél te? - Miért is ne?
- Gondolom bevásárlással kell kezdeni. - Sosincs náluk semmi otthon.
- Szerintem is, de előbb menjünk Baarba. Addig eldöntöd, hogy mit főzöl, aztán elmegyünk vásárolni, majd én leszek a kuktád.
Ezután elindultunk a "gyönyörű" baari ház felé. Útközben győzködtem Kimit, hogy hamarabb jöjjön már haza, hiszen tudja, hogy ez milyen nehéz időszak anyának. Tudtam, hogy a bátyám hamarabbi érkezése egyet jelentene Jenniével is, de féltem, hogy egyedül nem tudnám anyában tartani a lelket. Remélem Ramiék is hazatévednek majd pár napra.
Kimi hamarosan, ahogy én hívom a börtön előtt parkolta le a kocsit. Nem állt be, mert pár perc múlva indulunk vásárolni. Most is ugyanazt a szobát kaptam, mint mindig. Kimi elmondása szerint az az én szobám, és senki másé. Ettől én nem érzem magam itthon. Egy ilyen rideg házban Finnországban sem tudnám.
A Boszorka még nem ért haza, mert lovagolni volt. Az erősen kérdéses, hogy lovon lovagolt-e. Elvileg egy órán belül ős is megérkezik. Pedig azért titkon reméltem, hogy mégsem lesz itthon.
Ledobáltam a cuccaim a szobába, majd gyorsan lefoglaltam egy jegyet a holnap reggeli járatra, és mentem is le Kimihez.
- Van ötleted, hogy mit főzzünk? - kérdeztem tőle, mikor leértem a nappaliba.
- Valami egyszerűt. Biztos fáradt vagy már. Jenni mondta a telefonba, hogy vásároljunk gombakrémleveshez, mert azt majd csinálja ő. - Biztos azért találta ki, mert tudja, hogy utálom a gombát.
- Rendben. Mit szólnál tejszínes-sajtos csirkemellhez?
- Tudod, hogy azt nagyon szeretem! - Pont ezért választotta. - Köretnek krumplipüré?
- Megbeszéltük, már csak valami desszertötlet kéne.
- Palacsinta? Vállalom a töltögetést.
- Rendben, de aztán ne az legyen, hogy ahogy sütöm, el is fogy!
- Megígérem jó leszek. - Úgy nézett rám, ahogy csak anyára szokott, mikor megígér valamit.
Szerencsére még Jenni nem ért haza, mire elindultunk. Kimi, mint mindig, gyorsan hajtott, így szinte azonnal odaértünk a bolthoz. Míg a bátyám elment egy bevásárlókocsiért, addig én sikeresen előkerítettem a bevásárlólistát, amit még indulás előtt megírtam. A memórián messze nem a legjobb, szóval ha öt dolognál többet kell vennem, mindig leírkálom egy cetlire. Jó sokáig mászkáltunk a sorok közt, mire minden meglett. Megkérdeztem, hogy szeretne-e még valamit. Természetesen rendesen kifosztotta az édességes részleget, majd megkérdezte, hogy milyen alkoholtartalmú italt vegyünk.
- Ezt most úgy kérdezted, mintha nem lenne tele piával a házad.
- Igazad van, de legutóbb, mikor Sebasszal, Tonival meg Ramival iszogattunk, elfogyott a vodka. - Gondolhattam volna.
- Jó akkor vegyél azt, de muszáj mindig berúgni, ha valakit vendégül látsz? - kérdeztem számon kérőn. Nyolc évvel vagyok fiatalabb nála, de ő sokszor éretlenebb nálam.
- Nem kell berúgni csak egy keveset iszunk. - bizonygatta.
- Nekem nyolc. Viszont, ha a fiúk isznak, a női szakasz se maradjon le. Vehetnénk mondjuk Baileyst.
- Úgy tudom, te abból finomabbat csinálsz, mint a bolti.
- Lehet, de most nincs kedvem még azzal is bíbelődni.
- Akkor vegyünk azt is.
Mikor már ezek is megvoltak, beálltunk a sorba, ami nem kicsit volt hosszú. Néhányan odajöttek egy autogram vagy egy kép erejéig. Kimi persze nem akart velük foglalkozni, de mondtam neki, hogy hamarabb szabadul, ha teljesíti kívánságaikat. Mire sorra kerültünk, már rég végzett a rajongókkal. Aztán újra a börtön felé vettük az irányt. Óriási "örömömre" sógornőm, már hazaért, és a nappaliban fogadott minket.
- Szia, Kimi! - ugrott a nyakába azonnal. Micsoda színészi alakítás, még hosszan meg is csókolta. Szerintem ezzel a modellkedéssel és lovaglással pályát tévesztett színésznőnek kellett volna mennie, és legalább a bátyámat sem ismerné.
- Szia. - felelt flegmán. Nagyon utáljuk, ha valaki megjátssza magát.
- Helló, Boszorka! - köszöntem én is, mikor végre békén hagyta Kimit.
- Szevasz, Nyuszi! - Azért hív így, mert mindig is visszahúzódó, félénk és zárkózott voltam.
- Megkérdezhetem, hogy mikor jöttök legközelebb haza? - udvariaskodtam.
- Idén az ünnepeket nem Finnországban töltjük. - jelentette ki Jenni, erre Kiminek is elkerekedett a szeme.
- Nem kifejezetten az ünnepek miatt kéne hazajönnötök.
- Akkor mégis mi miatt? - Kezdett felmenni bennem a pumpa. Mit nem lehet ezen érteni?
- Úgy tudtam, szereted az anyósod és szeretted az apósodat is. - célozgattam hátha leesik neki.
- Apátok már két éve meghalt, lépjetek már tovább!
- Apa volt a példaképem, mindig is olyan emberré akartam válni, mint ő. - Azért remélem nem teljesen olyanná. - Kivéve persze Matleena nevelésében. - Így már más.
- Annyira utálom a Räikkönenek hatalmas családszeretetét.
- Akkor minek mentél hozzá egyhez közülünk? - most már tényleg kezdtem ideges lenni.
- Erre a kérdésre nem válaszolok. - Magamtól is tudom, hogy csak a pénz miatt. Mondjuk, mikor összejöttek Kimi még nem volt gazdag, de mikor összeházasodtak, már igen. - Egyébként nem különösebben izgat a véleményetek. A téli szünetet Hawaiin töltjük. - A Jégembernek ekkor lett elege az egészből.
- Teljesen leszarom, te hova mész, de én megyek haza Espooba.
- Kimi ezt majd máskor játszátok le, kérlek. Most pedig gyere a konyhába! - hívtam a bátyámat. - Te meg kezdheted a levest, elférünk hárman, abban a hatalmas helységben. - vigyorogtam Jennire.
- Te ne osztogassál nekem parancsokat! - szűrte a fogai közt. Aztán nagy lendülettel megindult felém, de Kimi közénk lépett, és lefogta.
- Eszedbe ne jusson bántani a húgomat! - kiabált magaból kikeltem a bátyám.
- Eressz el, megölöm! - visította Jenni.
- Jenni, biztos, hogy nem spanyol vagy olasz vagy? - Ilyen temperamentummal nem hinném, hogy finn. - Nyugodj meg, és kezdjünk főzni!
- Nagyon kinyílt a csipád, Taknyos! Mi lett a meghunyászkodó, minden parancsot teljesítő éneddel? Az sokkal jobb volt. Viszont most az egyszer igazat adok neked, kezdjünk főzni.
Fagyos hangulatban a konyhába vonultunk. Imádok sütni-főzni, de ez elvette a kedvem mindentől. A krumplit Kimi pucolta, vállalta a pürékészítés "rendkívül fáradságos feladatát", ahogy ő fogalmazott. Jenni elkezdte kotyvasztani a levesét, én meg a hússal foglalkoztam, pár perc múlva már a sütőben is volt. Neki láthattam sajtot reszelni, közben bátyám már a vízbe tette bele a megpucolt krumplikat. Sógornőm a gombával szerencsétlenkedett, én biztos, nem segítek neki. Még másfél óra volt hátra a vendégek érkezéséig, úgy döntöttem kikeverem a palacsintatésztát, és elkészítem a pudingot tölteléknek. Közben a krumpli is megfőtt, és a leves is a gázon volt már. Mondtam Kiminek, hogy jó lágyra csinálja a pürét, én meg levettem a tepsiről az alufóliát. Rászórtam a sajtot, majd visszatettem a sütőbe, hogy ráolvadhasson. A boszorkány végzett a levessel, így lepihent a nappaliban, fárasztó is a lovaglás. Ki tudja, hány menetet toltak az edzőjével? Mivel ketten maradtunk feltehettem a kérdéseimet, de előtte még a pürét kritizáltam.
- Egy kicsit lágyabbra csináld, mert ha kihűl, kemény lesz, mint a kő.
- Igenis, hölgyem! - vágta magát haptákba.
- Utáltad a katonaságot, most meg itt tisztelegsz?
- Csak, mert unalmas volt. Folyamatosan gyakorlatozás, semmi izgalmas. Az egészben csak annyi volt a jó, hogy Toni is ott volt. - A jó öreg Vilander. Hányszor kerültek ők bajba ketten?
- Más téma:  miért nem válsz el tőle? - meglepetten nézett rám. Biztos nem számított rá, hogy ilyen egyenesen teszem fel a kérdést.
- Még mindig szeretem. - egyenes válasz, pont ezt vártam Kimitől, csak nem épp ilyen tartalommal.
- Ezt nem mondod komolyan!? Ki tudja, hányszor csalt már meg?
- Nincs bizonyíték lehet, hogy hűséges. - Persze, hogy nem.
- Pont, hogy van! - csúszott ki a számon.
- Te mégis miről beszélsz? - kérdezte kicsit elkeseredve. Megráztam a fejem. - Most már belekezdtél, szóval folytasd!
- Két hete meg akartalak lepni, de mint utólag megtudtam, neked sürgősen el kellett utaznod. Ennyivel nincs vége a történetnek. Van kulcsom, tudok minden kódot, szóval csak lazán jöttem befelé. A bejárati ajtót halkan nyitottam ki, mert meg akartalak ijeszteni. Az előszobából sikolyokat hallottam, ha érted mire gondolok. - bólintott. - Ki akartam menni, hogy majd egy fél óra múlva visszajövök, de aztán meghallottam a férfihangot is. Neked kiabálva is rekedtes a hangod, viszont ez tiszta volt. Bekukucskáltam a nappaliba, egy fekete hajú pasi volt. Gyorsan csináltam egy képet a telefonommal bizonyíték gyanánt, és eljöttem. Szerencsére nem vettek észre, mert nagyon el voltak foglalva.
- Ezt miért nem mondtad eddig? - kérdezte számonkérőn.
- Nem akartam elrontani a kedved az ünnepek előtt, de utána szóltam volna.
- Most erre mit mondjak? - kérdezte elkeseredve. Közben már sütöttem a palacsintát, ő meg töltötte.
- Nem tudom, de kérlek, ne haragudj rám, hogy nem szóltam azonnal.
- Rád sosem tudnék haragudni. - mondta színtelen hangon.
- Ennek örülök. Van egy ötletem! - lelkesültem be.
- Hallgatlak. - hangja egy kis kiváncsiságot tükrözött.
- Képes lennél az ünnepek alatt eljátszani, hogy nem tudsz semmiről?
- Azt hiszem, igen, de nem értem, mit akarsz ebből kihozni.
- Ismerek egy korrekt ügyvédet, aki az egészet gyorsan, a média tudta nélkül elintézné. Házassági szerződésetek van, nem?
- Tetszik az ötlet. Igen, van.
- Akkor itt vitának helye nem lesz, így gyorsan vége lesz.
- Rendben a részleteket majd megbeszéljük. Most viszont kondcentráljunk a palacsintákra, mert Sebasék hamarosan megérkeznek.
- Kimi, én annyira sajnálom. Tudom, hogy most nehéz, de kérlek ne fojtsd italba a bánatod. Tisztában vagyok vele, hogy hajlamos vagy rá. - szorítottam meg a kezét.
- Nem ígérhetek semmit.
- Foglalok neked is jegyet, és jössz szépen haza velem. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. A boszorkánynak igaza volt, tényleg más vagyok, korábban csak sodródtam volna az árral, és hagytam volna Kimit is elzülleni, de most végre a sarkamra álltam.
- Ok. Nem ellenkezem, és köszönöm, Leena!
Ezután már teljesen a palacsintára tudtam koncentrálni. Pont jókor végeztünk, hiszen azonnal csöngettek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése