2013. január 25., péntek

1.rész

Enyém a munka!!!


Itt az első része az első Forma-1-es történetemnek. Kicsit rövid, de a VDHM-nél is rövid részekkel kezdtem. Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! :D


Brackley-ben a Mercedes istálló főhadiszállásán ültünk öten, arra várva, hogy egyikünknek teljesüljön az álma, négyünknek pedig örökre összetörjék. Azért nem feltétlen örökre, de hajlamos vagyok túldramatizálni a dolgokat. Az biztos, hogy nem holnap lesz a következő lehetőség, hiszen nem minden nap keresnek Forma-l-es pilótáknak versenymérnököt. Az is eléggé nyugtalanított, hogy négy férfi mellett egyedüli nőként voltam jelen, bár ehhez az egyetem alatt már hozzászokhattam volna. Nem bírtam tovább ücsörögni felálltam és járkálni kezdtem. Finnként lehet, hogy nyugodtabbnak kellett volna lennem, legalábbis egy átlag európai ezt gondolja rólunk, de én elég idegeskedő típus vagyok. Nem kellet sokáig járkálnom, mert nyílt az ajtó. A többiek is felálltak, hogy köszöntsék az érkezőket. Ross Brawn csapatfőnököt, Nico Rosberget, akinek valamelyikünk a segéde lesz és még vagy öt másik öltönyös úriembert. Ezzel még nagyobb kisebbségbe kerültem, mint eddig voltam. Az meglepett, hogy Nico is eljött, de lehet, már most meg akarta ismerni későbbi versenymérnökét. A köszönések után Mr Brawn kezdett beszélni:
- Örülök, hogy mind el tudtak jönni! Látom ön, Miss Räikkönen nagyon ideges. - nézett először a kezemre, amit tördeltem, majd a szemembe. A nevem hallatára minden pillantás rám szegeződött, aminek hatására lesütöttem a szemem. Mindig is szégyenlős és visszahúzódó voltam, és csodáltam a bevállalós, vagány nőket.
- Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy nekem. - szólalt meg Nico. - Több futamra is kísérted már el Kimit, a húga vagy, igaz?
- Igen, de kérlek, ne a bátyám után ítélj meg! - Majd eszembe jutott az apja. - Neked nem kell elmesélnem, hogy milyen rossz, ha egy családtagod alapján skatulyáznak be. - tettem hozzá alig hallhatóan.
- Igen, az első finn világbajnok fia. Te meg a harmadik finn világbajnok húga. - mosolyodott el.
- Lesz még mindenkinek ideje beszélgetni bárkivel, de most folytatnám. - szólt közbe Brawn.
- Elnézést! - sütöttem le megint a szemem.
- Semmi probléma. Nos, megnyugodhatnak, mikor választottunk maguk közül, az névtelenül zajlott. Az ötös számú önéletrajzot választottuk. Mind neves műszaki egyetemeken végeztek, de a gyakorlatát csakis egyikőjük végezte formaautós sportban. - Az én vagyok, jutott el a tudatomig! Csak az a baj, hogy már megint mindent Kiminek köszönhetek. - De ez nem győzött meg minket teljesen, így utánakérdeztünk mindenki exfőnökénél, és ebben a körben is az ötös számú győzött. Szavaztunk, majd utána Niconak is megmutattuk mind az ötötöket, szintén nevek nélkül, ő is ugyanarra szavazott. Miss Räikkönen, gratulálok az új munkájához! Maguknak pedig köszönöm a jelentkezést, gratulálok, hogy idáig eljutottak, ugyanis huszonnyolc jelentkezőből ez is szép eredmény.
Mind a négyen bosszúsan távoztak, de én ezzel most nem tudtam foglalkozni. Örömárban úsztam. Ha olyan lettem volna, aki nem foglalkozik mások véleményével, kirohantam volna az utcára, és azt kiabáltam volna, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, de így maradt a visszafogott örömködés.
- Hamarosan újra találkozunk! Viszlát! - köszönt el a csapatfőnök.
- Viszontlátásra! - köszöntem én is, majd az öltönyösök is, ezután távoztak. Csak
Nico és én maradtunk, de mielőtt ismerkedni kezdtünk volna, még akartam beszélni a három emberrel, akiket a legjobban szeretek.
- Nos, ketten maradtunk. Lenne kedved meginni egy kávét?
- Persze, csak előtte még telefonálok párat, ha nem baj. - váltottam németre.
- Rendben, kint megvárlak. - nézett csodálkozva. Biztos a hirtelen nyelvváltás lepte meg, majd magamra hagyott a szobában.
Melyikőjüket hívjam először? Kimit? A tanulás szempontjából mindent neki köszönhetek. Ő fizette az egyetemet, az ő csapatánál a Double R Racingnél teljesíthettem a gyakorlatomat, a Forma-3-ban. Ramit? Aki mióta apu meghalt apám helyett apám. Előtte is nagyon szerettem, de addig Kimivel jobban kijöttem, pedig idősebbik bátyámnak könnyebb a természete. Vagy anyát, aki mindig mellettem volt jóban-rosszban? Legyen anya az első. Tárcsáztam a számot, majd néhány csörgés után fel is vette.
- Szia, Kicsikém! Már végeztél is? Téged választottak, ugye? - kérdezte lelkesen.
- Szia, Anyu! Igen végeztem, és engem választottak! - újságoltam lelkesen.
- Úgy örülök, Drágám! Mikor jössz haza?
- Fogalmam sincs, most Nicoval megbeszélünk pár dolgot, de utána Kimihez megyek Svájcba, szóval nem tudom mikor.
- Most, hogy te is a Forma-l-ben dolgozol, téged is olyan ritkán foglak látni, mint a bátyádat. - mondta elkeseredve.
- Azért annyira nem. A futamok után mindig Espooba megyek majd haza, ne félj!
- Eleinte Kimivel is így volt emlékszel?
- De én nem pilóta leszek, hanem versenymérnök. Tudod, csak a háttérben húzódok majd meg. Viszont most búcsúzom. Szia, Anyu!
- Szia, Leena! Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondtam, majd bontottam a vonalat.
Utána Ramit hívtam, azonnal felvette, ő mindig együtt izgult velem bármiről is legyen szó.
- Mond gyorsan, mert itt kapok szívrohamot! - csak ennyit mondott. Igen bátyó? Akkor most meg leszel viccelve.
- Nem engem választottak. - mondtam bánatos hangon.
- Az hogy lehet? Hisz nálad nem találhattak jobbat. - mondta hitetlenkedő hangon.
- Jól van nem szívatlak, mert sietnem kell. Engem választottak!
- Ezt meg kell ünnepelnünk! Mikor jössz haza?
- Nem tudod. Először Kimihez megyek.
- Hát jó! De a géped úgyis Helsinkiben száll majd le, szóval mielőtt hazarohannál anyához nézz be hozzánk! Titus és Juustu már hiányolják a kedvenc nagynénjüket.
- Ok, de most sietnem kell! Szia!
- Te mindig sietsz valahova hugi! Na, szia!
Már csak Kimi volt hátra. Őt gyorsan lerendeztem, hiszen pár óra múlva együtt leszünk. Kicsit elszomorított azzal, hogy Jenni is otthon van. Az a boszorka mindig megpróbál minket összeugrasztani, de Kimi nem képes ezt belátni. Tíz év együttlét, hét és fél év házasság után is nagyon szerelmes, de ezt szerintem a szépségkirálynő nem viszonozza. Ez a lovaglás dolog is, nagyon jól tudja, hogy a bátyám allergiás a lószőrre. Akit szeretek, én azzal minél több időt akarnék tölteni, Jenni valószínűleg nem, de ha Kimit ez teszi boldoggá. Míg ezen gondolkoztam, kiértem az épületből, de Nicot nem láttam sehol. Pár méterre tőlem, kinyílt egy fekete BMW anyós ülés felőli ajtaja, és egy kéz intett nekem, hogy menjek oda. Beültem, majd azonnal indított.
- Bocsi, csak hívott a sajtósom, valahogyan a média kiszagolta, hogy most volt az új versenymérnököm kiválasztása. - Így már érthető, hogy miért tűnt el.
- Semmi baj, Räikkönenként hozzá vagyok szokva az ilyesmihez.
- Na, igen. Te is ebben nőttél fel.
- Csak tizenhárom éves koromtól. Az én apám egy teljesen hétköznapi ember... volt. - tettem hozzá szomorúan, már majdnem két éve nincs köztünk, de ezt nem lehet megszokni.
- Közel álltatok egymáshoz? - kérdezte - Ha fáj, vagy nem akarsz, nem kell válaszolnod. - tette hozzá, mert gondolom rájött, hogy nem is ismerjük egymást, és talán nem tartozik rá.
- Nem szeretném kiteregetni a családom ügyeit egy szinte ismeretlen embernek. - Vannak lányok, akik kérdés nélkül is szinte az egész élettörténetüket elmesélik, de én nem szeretek magamról beszélni. - Hová megyünk?
- Attól függ, meddig érsz rá!
- Egykor indul a gépem Londonból.
- Akkor szerintem egyből a reptérre menjünk, mert addig már csak két óra van, és innen körülbelül egy óra az út. - Így eltelt volna az idő? Kilencre voltunk behívatva. Az két órával ezelőtt volt?
Gyorsan megérkeztünk Londonba. Útközben főleg a királykategóriáról beszélgettünk, meg semleges témákról. Szimpatikus volt Nico, csak kicsit túl kíváncsi, de ha rólam kérdezett mindig eltereltem a témát.
- Kár, hogy már menned is kell. Örülnék, ha maradnál pár napot. Szeretnélek megismerni! - ez kicsit megijesztett. - Ne nézz már ilyen ijedten, nem harapok. Egyébként tudom, hogy direkt terelted el mindig a témát, ha magadról kérdeztelek!
- Ne haragudj, csak elég nehezen nyílok meg ilyen téren. - sütöttem le a szemeimet.
- Semmi baj, majd igyekszem kiérdemelni a bizalmadat, viszont most menj, mert lekésed a gépet! - Most meg el akar küldeni?
- Rendben. Hamarosan találkozunk! Kellemes ünnepeket!
- Neked is! - Két puszi után távoztam.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Jó kis történetnek indul ez, biztos, hogy fogom olvasni. Tetszik, hogy a lány Kiminek a testvére, így valamilyen szinten már izgalmasabb az egész.
    Várom a folytatást.
    Puszi.
    u.i: ki is teszlek hozzám a cserékhez:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszi, hogy benéztél! Örülök, hogy izgalmasnak találod!
      Puszi! :D

      Törlés